Hetvege

Penteken vendegunk erkezett. Eszter jott hozzank, ejjel 11kor mentem ki ele a hidhoz. Talpraesett lany, egesz Galwaytol Carrickig stoppal jott. Szombaton delelott meg dolgoztunk kicsit Ferivel Gerry hazanal, delutanra pedig csatlakozott a csapathoz Rita, aki Dublinbol buszozott el ideaig.Egy jofajta vacsora es par ora duma utan bementunk a 'faluba'. Zoli, Feri, Rita, Eszter es en beultunk Liam (Paul es Gerry cimboraja, o ajanlott be minket a falfesto munkara) pubjaba. Talan mondanom sem kell, hogy az eleve adott jo hangulat tovabb fokozodott, koszonhetoen az elo ir zenenek, a Guinnesnek es a jo tarsasagnak. Kesobb meg Liam es Hughey (ejtsd hjui) is leult hozzank kozoskodni, tovabb emelve az est szinvonalat. Persze mindket ir ficko meltanyolta a magyar lanyok szepseget...A pubot elhagyva meg csaszkaltunk kicsit az utcan, majd hazajottunk es hajnali 4-kor mar alomra is szenderultunk.

Masnap kb. 10-ig aludtunk, majd reggeli utan Ferivel meg Eszterrel megmutattuk Ritunak a hires kutat, ahonnan mar oly sok apropenzt halasztunk mar ki. Miutan a csajok megdezsmaltak a bedobalt penzallomanyt, hazamentunk ebedelni, es kezdtunk keszulodni a delutani kirandulasra, ahova mar Bali is velunk tarrott. Boyle-ban eppen arts festival volt, aznap delutan ingyenes jazz koncerttel, ezzel hamar egyertelmuve valt, hogy hova fogunk menni. Hogy megsporoljunk a buszjegy arat, elhataroztuk, hogy stoppolni fogunk odaig, hiszen ugyis csak 10-15km tavolsag az egesz, es Irorszagban amugy sem problema a 'hitchhike'. Balzs es Eszter alkottak az 1. szamu csapatot; Feri, Rita meg en pedig a masodikat. Az 1. gruppit persze hamarabb felvette egy kocsi, allitolag fiu-lany parost szivesebben vesznek fel az ut szelerol. Innen adodott az otlet, hogy Feri bujjon el valahova, amig Rita es en megprobalunk kocsit fogni. Bejott a dolog, mert hamarosan meg is allt egy sotetkek 'taltos'.

Nemi kesessel ugyan, de odaertunk Boyle-ba, hala a hippi nonek, aki felvett minket az uton. Tourist info-ban valo koordinata-gyujtes utan elmentunk abba a pubba, ahol a koncert volt. Jot tett a fuleinmnek a jofajta ELO jazz, mar igazan hianyzott az ehhez hasonlo elmeny.Miutan vege lett a muzsikaszonak, elmentunk megcsodalni a Boyle Abbey-t, nagyon szep volt. A vicc az, hogy Irorszag tele van ilyen helyekkel. Az apatsag bejaratanal a jegyarusito not megkerdezruk, hogy merre kell menni a Forest Park fele (nagyjabol azt a celt szolgalja a kornyezo telepulesek szamara, mint a Central Park a New York-ban elok szamara), o utba is igazitott minket, mi pedig neki is vagtunk a 2 merfoldes utnak, gyalog... A seta egy iranyba tobb volt, mint 45 perc, igy vissza kellett fordulnunk nem sokkal a cel elott, hogy Rita elerje a buszt, ami Dublinba ment.

A gyaloglas termeszetesen nem volt rossz, lattam peldaul egy akkora allatot, hogy hogy eloszor azt hittem, hogy egy oriasira megnott lo. El is kialtottam magam, hogy 'nezzetek mar, mekkora lo'. A kovetkezo mondatom az volt, hogy 'jeee, ez nem is lo, hanem... Mi ez? Ilyen allat nincs is!' Ha letezne tehennek meg lonak keresztezese, akkor tuti ugy nezne ki, mint az a dog. Lehet, hogy titokban az ir farmokon genhibas klonokat tartanak a gazdak. A masik erdekes dolog volt, hogy csak ugy, az uton alltak nagyon szep boltivek, latszolag veletlenszeruen elhelyezve, amiknek celjat/eredetet sehogy sem tudtuk kifundalni. A retek kozott az uton maszkalva talaltunk olyan telket, ami villanypasztorral volt bekeritve. Ugy, mint ahogy az embert kiserti a villanykorte es az emberi szajureg paradoxona (aki ismeri, ugyis tudja, hogy itt mire gondolok), ugyanugy bennunket is furdalt a kivancsisag, hogy vajon lehet-e benne aram. Balazs volt a nap hose, o ugyanis elkezdte pockolni a huzalt, es megallapitotta, hogy ebben bizony nincs feszultseg. Mire ezt nyugtazva elfordultunk, mar hallottuk is az 'auuuoooo' morfemat, termeszetesen Bali nagyra nyitott szajabol. levontuk hat a tanulsagot, miszerint a villanypasztor pockolesre nem csap meg, ellenben ha megmarkolja az ember (mint ahogy azt draga cimborank tette), arra mar ut egy nagyot. Rogton megallapitottuk, hogy meg szerencse, hogy a vezetek nem fenyes, hiszen kedves munkaltatonk [Paul] minden bizonnyal szivesen fogdosna ossze, azt kialtozva, hogy 'Shiny!'. Egy szo, mint szaz, kalandos kis seta volt.

Miutan visszaertunk a varoskozpontba, felultunk a buszra, majd Carrickbe erve szomoru bucsut vettunk Ritatol.

Diohejban ennyi volt a hetvege...