The Soloist

A múlt héten láttam A szólista c. filmet [The Soloist]. Mint ahogy annak idején megjósoltam az Ütközések [Crash] láttán, hogy Oscarra megy, úgy van ez ebben az esetben is. Biztos vagyok benne, hogy láthatunk még ebből a filmből jeleneteket a jövő évi Oscar gálán. A történet röviden annyi, hogy egy LA újságíró [R. Downey] találkozik egy hajléktalan zenésszel [J. Foxx] az utcán, elkezd róla cikkeket írni, közben barátság alakul ki köztük. Többet nem is mondanék, csak annyit, hogy hosszú idő óta ez volt az a film, ami után azt mondtam "ez igen".

A moziban ismét események vannak. Anna rúdja igencsak kifelé áll. A sok szarkavarás meghozta gyümölcsét, nagyon úgy tűnik, hogy el lesz bocsájtva. Túlzott önbizalom, rátartiság, hazudozás, lustaság és nagyképűség csodás koktélja eredményeképpen tegnap Anna és Laura már nem is beszéltek egész nap. Ha tényleg sikerül Annát valahogyan eltávolítani az alkalmazottak soraiból, akkor a mozi csapata egy nagyon jó szellemű, jókedvű brigáddá fog válni, ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor kedvenc orosz managerhelyettesünk 3 hétig szabadságon volt...

Egy érdekes eset a Harry Potter premier körül volt, amikor előző éjjel mindenki bent maradt a moziban dísziteni az épületet, előkészíteni a másnapi bolondokházát, kivéve Annát. Ő már 10kor lelépett, míg mindenki más éjjel 2 után ért haza. A HP-hez való beöltözéssel kapcsolatban is Laura annyit mondott a lányoknak, hogy iskola uniformis, de nem akar térdfeletti szoknyákat látni senkin. Másnap Anna így jelent meg:

"Imagination is the beginning of creation. You imagine what you desire, you will what you imagine and at last you create what you will" - G. B. Shaw

Sütés-főzés

Kulináris sikereim mostanában a tetőfokára hágnak.

Először is megtanultam palacsintát sütni (a tésztát ugyan még nem tudom kikeverni, de majd idővel menni fog az is), illetve mostmár a csevap elkészítésének nem csak a prométeuszi része áll konyhai tudástáramban.

Bizonyítékok:

Tésztavastagság-szemle, az arcomról áradó mosoly a siker jele.

Hoppáré!

Prométeusz letöri láncait

Balközépen úgynevezett "builders' crack" (Zoli a büszke tulajdonos), jobbközépen pedig egy pár kész csevap.

"Give a man a fish, and you'll feed him for a day. Teach a man to fish, and you'll feed him for a lifetime" - kínai közmondás.

Harry Potter

Mostanában azzal kezdem a napom, hogy nézek egy epizódot a Kengyelfutó Gyalogkakukk sorozatból. Sikerült rátennem kiskezem az összes eddigi részre, a Tom & Jerry után ez most a napi jókedvmágikum. Ennek, és a Jégkorszak 3 bemutatójának kapcsán véltem felfedezni azt a megdöbbentő hasonlóságot, ami a prérifarkas és a motkány közt lelhető. Nem csak a külső jegyekre gondolok itt, hanem a kinetikus jellegzetességekre, a mimikára és sok esetben a slapstick-poénokra is. Egyszerűsítve:

• a motkány érdekes módon a filmben mindig egy rövid időre tűnik fel, különösebb narratív funkció nélkül - a prérifarkasnál hasonlóképpen, rövidke epizódok
• egyetlen és állandó célja van: a makk megszerzése - prérifarkasnál a gyalogkakukk
• a cél megvalósítása mindig balul sül el, sokszor mélybe zuhanással végződik - detto
• a slapstick-poén előtt általában kinéz a közönségre - detto

Premierekből egyébként kijutott mostanság bőven. Volt ugye Jégkorszak 3, Brüno, és legutóbb Harry Potter 6. Utóbbi körül akkora felhajtás volt, amekkorát a mozi még nem látott szerintem (legalábbis mióta én ott vagyok).

Az egész ugye ott kezdődött, hogy a premier napján, azaz 15én az első vetítésre speciális műsorral készült a mozi, azaz hívtunk bűvészt, arcfestőt, készítettünk ajándékcsomagokat a vendégeknek, kidekoráltuk az egész épületet, illetve beöltözött az egész staff.

Naná, hogy én lettem Harry Potter, minden tiltakozásom és nyilvánvaló külső eltérések ellenére.

Itt egy fotó, hogy lehessen látni, kb. hogy néztem ki:

A képen balról jobbra: Lauren - ő Liam legidősebbik lánya, eddig New Yorkban élt, most tért haza és nyár hátralévő részében a moziban fog dolgozni, Thomas Glancy - ő a mozi csodabogara, szellemileg kihívásokkal kűzd, ugyanakkor mindig jön segíteni a forgalmas napokon takarítani a termeket, jómagam - no comment, illetve Adam, aki itt még nem volt beöltözve, és bajszot sem rajzoltatott magának az arcfestővel.

Ott volt egyébként a Roscommon Herald fotósa (újság), megintervjúoltak (ejj, de szép szó) a rádiótól, szóval volt minden, csak épp palacsinta nem.

Mostanában egyébként sokat vagyok a vetítőben. Volt olyan nap, hogy az 5. terem (tehát a mozgómozi) legtöbb filmjét én indítottam. A tény, hogy 2 helyre is be voltam osztva mindenféle előzetes egyeztetés nélkül persze nem maradt feszültség nélkül a házon belüli 2 tábor közt, most viszont nagyobb veszekedés nélkül Sean és Laura meg tudták beszélni a dolgot.

"My name is Ozymandias, king of kings:

Look on my works, ye Mighty, and despair!" - Ozymandias / P. B. Shelley

Big Money a haverom és egyben a társam :)

Vasárnap staff party volt, amolyan hivatalos fajta. Magyarán minden alkalmazott meg volt hívva a Gings Pubba fél 10-re, közös sörözés/beszélgetés/örömködés céljából. Némi késéssel érkeztem, addigra a többség már ott volt. Megvan ezeknek a buliknak a megfelelő szerepük a céges ügyvezetésben, úgy érzem. Jó látni, hogy bizony a managerek és az egyszerű beosztottak is jól tudják érezni magukat egy közös este során, feloldva mindenféle mhnkahelyi kötelesség és felelősség alól. Jó volt látni például Laurát enyhén berúgva, Annáról is kiderült hogy tud normálisan is viselkedni a többiekkel. A Gingses sörök után átmentünk a Havanába, ott ugyanis élőzenés este volt. Régi kollégákkal pacsizás, ezáltal egyedi áron értékesített italok (csak egy példa: 2 jack daniels, 2 malibu, 2 kóla rendelésből kb. csak a kólát kellett fizetnem). Anna pasijával összebarátkozás, sztorizás, közös röhögcsélés, meghívás elfogadása Anna és Cahir leendő esküvőjére, kínos összepillantások, mosoly, fél 3-kor nyomás haza.

Másnap korán kellett kelnem, ugyanis 10re mentem műsort szerkeszteni. Csíkszem, bagolyfül, lomha mozgás, botba be, üdítő kosárba, lottósorsjegy kézbe, 2 mező kitölt (2 euro), fizet. Aznap fáradtságom ellenére hibátlanul megcsináltam a moziműsort, kettőkor hazajöttem, aludtam. Este nézem a lottószámokat, lett 3 találatom! Na nézem is rögtön mit nyertem... 3 euro értékű kaparóssorsjegyet. Másnap lementem a boltba, beváltottam a nyereményt, lekapartam a szutykot a kártyáról, és lám-lám: nyertem 5 eurót.

"The technology of yesterday becomes the art form of today" - Marshall McLuhan