Glencar Waterfall

Csütörtökön felhívtam Shinot, hogy el tud-e vinni minket a Glencar vízeséshez. Shino, mint Shino, "of course, yes, anytime" mondta tipikus indiai akcentusával. Délután 1-re megbeszéltük az indulást, felkerekedtünk, és kis késéssel meg is indultunk. Bő 1 óra kocsikázás után megérkeztünk a helyszínre. A kocsiból kiszállva kellemes zajt hallottam, morajlott a víz mögöttem. Egy perc séta, erősödő zuhatag hang, és akkor megláttam életem első igazi vízesését.

Lenyűgözött az az erő, amivel az a rengeteg víz aláhullott a mélybe. Kedvem lett volna lemászni és megérinteni a kezemmel, csak hogy érezzem az erejét...

Miután elkápráztunk kellőképpen, megindultunk visszafelé. Az úton még megálltunk megnézni a lovasszobrot, ami teljesen vasból készült, a képen szerintem ez látszik is. Egyébként a kép hátterében az a tó van, ami a Forrest Park-os bejegyzésben is látható.

Hazaérve kimentünk a Tecsóba bevásárolni az esti burritos evészethez, majd preparálás, és végül kaja. Evés-ivás, utána pedig játék! A két lány (Rita és Szabina) eléggé ráéreztek a Soul Calibur II-re, ha így folytatják tovább, hamarosan méltó ellenfelekké válnak :)

Szombaton Szabinától fájó szívvel elbúcsúztam. Örültem hogy itt volt, bár jobban örültem volna, ha lett volna kicsivel több szabadidőm, és még el tudtunk volna menni hétvégén mulatni, úgy mint régen.

Kedves olvasóim, az utóbbi időkben nézett filmek verdiktjei következnek:

Drag me to Hell: elméletileg valami hihetetlen jó horror kéne hogy legyen... Az első 15 perc még talán félelmetesnek mondható. Utána már egyenesen nevetséges. 45%

Made in Hungária: csapatszellemnek engedve vetemedtem rá, előzetes szörnyű előérzem ezúttal csalt, nem volt olyan vészes, mint amire számítotttam. Mint a legtöbb magyar film esetében, a fényképezés itt is csodás, a többi pedig... tudjuk. Fenyő Mikit még mindig nem birom. 55%

Blue Gold Water Wars: dokumentumfilm a vízről. Így kell egy dokfilmnek kinéznie. Megrázó és elgondolkodtató, mindamellett nem veszít hitelességéből. Aki nem ódzkodik a műfajtól, nézze meg mindenképpen. 80% [műfajspecifikus értékelés]

First Snow: régóta meg akartam már nézni, valahogy eddig sosem sikerült, megérte a várakozást. 81%

"Show me a sane man and I will cure him for you" - C. G. Jung

Rita, Szabina, Dublin

Az utóbbi pár nap eseménydúsnak volt mondható. Múlt hétvégén megérkezett Rita, valamikori kedves csoporttársam, érte péntek éjjel mentünk Dublinba Zolival. Éjszakai suhanás, nagyon pazar:

Érdekes, hogy miután végeztünk egyetemi tanulmányainkkal, csak hébe-hóba futottunk össze, itt az íreknél pedig megint úgy, mint a régi szép időkben. Mindez persze eltörpül a tény mellett, hogy Szabinát, egykori gimnáziumi osztálytársamat évekig nem láttam, és most hála az olcsó repülőjegy áraknak, át tudott jönni Angliából meglátogatni pár napra.

Szabina gépe kedd délelőtt érkezett, a reggel 8-as dublini járat pedig pont időre odavitt. Rita kedves volt, elkísért utamon, illetve így hármasban tudtunk várost nézni.

Alapjában véve nem szeretem a túlzsúfolt nagyvárosokat, a pesti kosztól konkrétan rosszul vagyok, így talán megérthető, hogy eddigi utazásaim során még sosem néztem meg magát az ír fővárost, a reptérről mindig egyenesen Carrickbe jöttem. Dublin azonban valahogy más... Szabina teljesen odavolt, hogy milyen tisztaság van Londonhoz viszonyítva. Azt kell mondjam hogy tényleg olyan érzésem volt, mint valamikor Brüsszelben: rendben tartott város.

Az idővel nagy szerencsénk volt. Az időnkénti zuhékat leszámítva verőfényes napsütés volt egész nap. A reptéri buszról leszálltunk a főutcán, rögtön be az első Tourist Office-ba, térképekkel felszerelkeztünk és irány a város.

Szabina, Ritus, meg a tű. Ez a magasra nyúló oszlop, amit az egyszerűség kedvéért csak tűnek hívnak, a központot jelöli, elméletileg a város minden pontjából lehet látni, orientációs célokat szolgál. Nameg persze rohadt jól néz ki.

A parkok egyszerűen lenyűgözőek. Ilyen szép, rendezett, élénk zöld füvet ezelőtt csak Cambridge-ben láttam a Trinity College előtt, csak itt enyhén nagyobb kivitelben volt megcsodálható.

Az tetszett még nagyon Dublinban, hogy úton-útfélen az ember valami érdekességbe, nevezetességbe botlik. Egyszer W. B. Yeats szenátori háza, utána Oscar Wilde valamikori rezidenciája, pár perc séta után az államfői hivatal, újabb öt perc séta után az Abbey Theatre...

Csak a rend kedvéért: nyilvánvló, hogy csak a szép részét láttuk Dublinnak, és biztos vagyok benne, hogy vannak olyan részei is, amitől felfordulna a gyomrom, viszont az az érzésem, hogy oda vissza kell menni, mert sok mindent tartogat még számomra.

Dublinból este 8 után érkeztünk meg, beszélgetés Szabinával késő éjjelig, alvás, majd másnap irány a Forrest Park.

Az idő sajnos nem volt olyan kegyes, mint előző nap, de ez nem szegte kedvünk. Ezúttal ötösben mentünk, Shino, Adam, Szabina, Rita és én, képek hamarosan...

A mai napon meglátogatunk egy vízesést a közelben, utána burritos készítés, mindről be fogok számolni.

"But I, being poor, have only my dreams; I have spread my dreams under your feet; Tread softly because you tread on my dreams." - W. B. Yeats

"de minden kincsem csak az álmaim; álmaim terültek lábad elé; lépj lágyan; amin jársz: az álmaim." - Szabó Lőrinc fordítása

Házi kedvenceink

Van két lakó a County Apartments 8-ban, akit még nem mutattam be. Egyikük Viktória, másikuk pedig O. J.

Viktóriát akkor vettük magunkhoz, amikor még zabolátlan kamasz kislány volt, mostanra azonban az önfeláldozó gondozásnak és nevelésnek hála nagyon szépen viselkedik, és megkomolyodott. Érdekli a filozófia, és a kora XX. századi orosz irodalom.

O. J. a napokban került vigyázó szárnyaink alá. A mozi előtt találkoztunk vele, amikor éppen meditált. Testének materiális mivoltát teljesen maga mögött hagyva lebegett valahol gondolainak fellegei közt, amikor elhatároztuk, hogy hazahozzuk, hogy kényelmesebb körülmények közt végezhesse spirituális tevékenységét. Azóta O. J. ráeszmélt a világi dolgok csodás jellegére, leginkább a ritmikus sportgimnasztika és a breakdance fogta meg, kedvenc zenei műfaja a gangster rap.

Viktória

O. J.

"Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt - a nő a férfit." - Karinthy

Láss csodát!

Kedden elkísértem Tommyt a mozgómozis útjára. Ha valaki mondja nekem, nem biztos hogy elhiszem, hogy egy egyszerű kamionból lehet 100 ülőhelyes teljesen felszerelt mozit varázsolni. Dél után valamivel indultunk, kb. 1 óra utazás után Donegal környékén egy kisvárosban leparkoltuk a járgányt, majd Tommy nekiállt a távirányítós manőverezésnek. Én csak pislogtam, nem akartam hinni a szememnek, de a kamion szélében kétszeresére nőtt, majd mikor felmentem megnézni, hogy milyen belülről, akkor esett csak le igazán az állam. "Nem hiszem el". 100 ülés, fehér elforgatható vászon, a belső kialakításnál a falak mind mozgathatóak, így durván fél óra alatt fel is épült a helyiek nagy örömére a sárga csodamozi. Aznap 2 vetítés csináltunk, az első Miss Pettigrew volt, a második pedig a Milk. Az első film feltekercselését Tommy csinálta, közben pedig mindent szépen elmagyarázott. Beültem megnézni a filmet, majd mivel úgyis volt még 1,5 óra a második filmig, átadta nekem a stafétát.

Tehát előszedtem a dobozokból a kis rollnikat, fel a tekerőre, fény felé fordítás, ellenőrzés, ragasztás, vágás, tekerés ismét, megint vágás, következő rollni, ismét ellenőrzés, ragasztás, tekerés, és így tovább. Általában egy teljes film 5-6 tekercsből áll, a film hosszától függően. Az ujjaim persze eleinte remegtek, mivel ha egy tekercset is elrontok valahol, vagy nem ragasztom össze pontosan, elcsúszhat a hang, vagy netán fordítva ragasztom őket össze, az egész vetítést le kell állítani, visszatekerni a teljes tekercset, kijavítani a hibát, stb... Szóval a tét nem volt kicsi. Az tekercselés után feltettem a nagy korongot a vetítőre (nem egy könnyű darab, hozzá kell tennem), az ezernyi orsón meg csigán átbújtattam a filmet, rázártam a lapkát, aztán résnyire nyitott ajtónál lestem, hogy jó lett-e amit csináltam... Első blikkre jó volt, viszont csak akkor nyugodtam meg igazán, amikor Tommy fülig érő vigyorral felém fordult, és adott egy "thumb up"-ot.

Mivel én már láttam a Milket, Tommy pedig tartogatja későbbiekre, volt időnk sokat beszélgetni, vicces sztorik, személyes történetek, volt minden. Igen jól éreztem magam, és Tommynak jó volt, hogy végre valaki társaságot csinál neki, mivel igen hosszúra nyúlt a nap, éjfél után értem haza.

Az első filmtekercselésem emléke képpen, hazahoztam egy reszlikockát a Milkből. Egészen elképeszető, hogy milyen részletes egy film egyetlen kockája...

Mivel kedden igen későn érkeztem meg a mozgómizizásból, ezért szerdára tolódott a filmnézés, és nem Veráékkal, hanem Petivel. Tehát: Angels & Demons: 71% rendben van, de biztos vagyok benne, hogy a könyv sokkal izgalmasabb.

"For me, cinema is not a slice of life, but a piece of cake" - Alfred Hithcock

Szilárd jómunkásember

Egész jól alakul mostanában a munkabeosztásom. Három nap munka után jön 3 nap szabi, de lehet hogy 4 lesz belőle :) Közben kapok megrendeléseket Charlie Runkle-tól, Laurának is lesz majd mit csinálnom grafika terén, szóval panaszra nem lehet okom...

Az idő kezd kicsit jobbra fordulni, így hogyha lesz egy olyan nap, amikor Peti is és én is szabadok leszünk, felszereljük a bringákat és eltekerünk valami jó helyre fotózni. Voltam is ma a Tourist Office-ban brossúrákért, csak hogy tudjunk tervezni. Ezen kívül Veráéknak megjött a biztosításuk a kocsihoz, tehát tervben van a Cliffs of Moher, a Giants Causeway, és egyéb csodák. Ha abszolválva lesznek természetesen teszek majd fel fotókat.

Ma várom Tommy hívását (ő az imádnivaló gépész, aki akkor szokott dolgozni amikor Sean és Peter nincsenek bent), mert kedden vagy szerdán elkísérem a Mobile Cinema útjára, már csak a tér/idő koordinátákat kell lefixálni. Tommy viszi az itteni mozgómozit, ami egy hatalmas kamion, ami moziként van berendezve, és járja a vidéket különböző filmekkel.

A moziban egyébként kész szappanopera van. Kezd egyre inkább tisztázódni, hogy miért nem akart Sean olyan mélyen bevezetni a mozigépészet rejtelmeibe. Tudniillik egy régóta húzódó feszültség van Laura és Sean között, ami most egyre inkább kezd a tetőfokára hágni. Laura legutóbbi Two Ticket Tuesday ackiója csapta ki most a vetítőben a biztosítékot, mivel Seannak részesedése van a moziban, ezáltal a haszonból is. Állítólag volt nagy csetepaté, külön beszélgetés Liammel, dráma és izgalom. Laura már olyanokat is mondott, hogy nem biztos, hogy sokáig ő marad a manager. Sean pozíciója bizonyos értelemben be van biztosítva, hiszen ha ő megy, akkor megy vele Peter is és feltehetőleg Tommy is, így nem maradna ember, aki a vetítőben elvégezné a munkát. Laura szerint ezért nem kapkodtak az új munkaerő után (tehát utánam) és ezért ódzkodnak a teljes betanítástól.

Én mindenesetre nem bánkódom, jól érzem magam lent a földszinten is, és a grafikai munka is kényelmes. A moziban egyébként rengeteg jegyet adunk el az Angyalok és Démonokra, Veráékkal holnap este mi is megnézzük, hogy mitől döglik a légy annyira errefelé... Gyanús egyébként, hogy ugyanaz lesz az eredmény, mint a Fast & Furiousnál... Tömegfilm tömegeknek. De nem akarom elkiabálni, lehet hogy valami jó fog kisülni belőle.

A State of Play (75%) viszont egész jó volt, az I Love You Man pedig annál inkább felejthető (59%). Az elmúlt napokban sikerült végre megnéznem a Resident Evil: Degenerationt (64%). Le a kalappal az CGI művészek előtt, fantasztikus munkát végeztek, és valahogy mintha megtalálták volna a játékadaptációknak azt az egyébként igen vékony húrját, amit már a Final Fantasy: Advent Children is kezdett pedzegetni, így maradva élvezhető és hű egyben.

Sokan nem hiszik el, hogy rendszerető vagyok... Bizonyítékul szolgáljon a kép:

"És a végén azt mondod: Ó mily csodás teazsúr" - Jay és Néma Bob Visszavág

BBQ

Múlt vasárnap végre elmentem templomba. Rendhagyó mise volt, ugyanis azon a hétvégén volt a GAA (Gaelic Athletic Association, vagyis az ír nemzeti sportszövetség) alapításának évfordulója, ezért jelen voltak a helyi GAA klub tagjai, mind foglalt helyekkel az első padokban. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi köze van a GAA-nak az egyházhoz? Nos, ami azt illeti nagyon is sok. A GAA-nak karöltve a katolikus egyházzal fontos szerepe volt az ír nemzeti és függetlenségi mozgalom elindításában, és végül a brit birodalomból való elszakadásban. A történelmi összetartás eredménye az lett, hogy akik helyi sportokat űznek klubon belül, mint pl. hurling vagy rugby, azokat ösztökélik a gyakori miselátogatásra és a buzgó vallásosságra, az egyház pedig cserébe áldást és támogatást oszt.

Maga a templom diszkrét és hangulatos, eléggé különbözik attól, amit mondjuk otthon megszoktam.

St. Mary's Church

Az ír kereszt

Időpontok...

Tamás és Zoltán születésnapja volt a közelmúltban... Ennek örömére Zoltánéknál volt egy kis önfeledt sütögetés, móka és kacagás. Képek alant:

Totó: Ollé!

Hmmm... Ismerős a helyzet valahonnan...

Nade Ági...

Mióta megvan az új fényképezőgépem (ezúton is ezer köszönet Petinek, amiért elhozta nekem) próbálgattam vele ezt-azt. Még ismerkednem kell a lencsékkel, de eddig elég jól a kezemre áll. Csodás objektívek, intelligens belső vázrendszer, ésszerűen felépített kezelőfelület, megvan minden ami kell, már csak gyakorlás hiányzik. Rajta vagyok az ügyön :)

"Kezdem azt hinni, hogy Isten, amikor az embert teremtette, némileg túlbecsülte saját képességeit" - Oscar Wilde

Moon River

Az utóbbi pár nap nyugodalmasan tellt, munka+pihenés kombó. Viszont mielőtt még belekezdenék, még tartozom egy majálisos beszámolóval. Vera szülei itt voltak május elején, és megkértek, hogy tartsak velük a különböző utazások/kirándulások alkalmával. A legtöbb esetben nem értem rá, így csak egy esti kártyaparti meg egy hajókirándulás fért bele az egyébként sűrűnek nem igazán nevezhető programomba. Természetesen képek is készültek, íme:

1: A sétahajón volt egy hangulatfelelős, ő mesélt helyi sztorikat, helyi érdekességeket, illetve zenélt ír dudán (a skót dudától annyiban különbözik, hogy nem kell szájba venni semmit, a másik karral pumpálják a levegőt). Többek közt megtudtuk azt is, hogy a Rettenthetetlen című filmben (ahol a zseniális Mel Gibson, mint skót Rambo lemészárolja az egész brit hadsereget) végig ír dudák szóltak...

2. A hajó neve Moon River

3. Hülyegyerek

4. Akasztják a hóhért

5. Sétány Cortoberben

Az alap meló mellett ismét csináltam grafikát is. Mivel a kedd a moziban leghalottabb nap az eladások terén, ezért Laura kitalálta, hogy egyet fizet kettőt kap akciót csinálunk. Tehát ha valaki két mozijegyet vesz, csak egyet kell kifizetnie, és akkor remélhetőleg vesznek majd hozzá kólát meg popcornt is, mert abból van igazán haszon, a jegyek árának csak bizonyos hányadát teszi zsebre maga a mozi, legalább a felét tovább kell, hogy utalja a forgalmazóknak, az államnak, stb. Ja, egyébként egy felnőtt mozijegy délután 5 óra után 9 euro... Khm... A lényeg, hogy készítettem egy kupont, ami az akciót hivatott reklámozni:

Laurának tetszett a vázlat, így miután jóváhagyta a tervet, mondta is, hogy akkor egy ezer darabot legyek szives nyomtatni belőle... Szerencsére laminálni nem kellett, mert eddig csak 600 darabot sikerült elkészíteni, de így is 3-4 órákat töltök a moziban azzal, hogy a kis kártyákat nyomtatom meg aprítom a guillotinnal.

Holnap este érkezik Péter vissza Magyarországról, és meghozza a portékákat, amiket berendeltem tőle. Egyrészt egy Sennheiser fejhallgatót (a monitorba épített cincogó szpíkerektől hülyét kapok mostmár), illetve egy fényképezőgépet. Egész jó üzletnek bizonyult otthonról hozatni ezeket a dolgokat, nem csak azért, mert általában véve Magyarországon olcsóbbak az elektronikai termékek, hanem mert a vétel napján az Euro ára az egekben volt. Pont tegnap néztem az Argos katalógusban, hogy ugyan mennyiért kínálják azt a gép+2 lencse szettet, amit választottam... Nos, a különbség durván 200 Euro. Hájfájv!

Tommyval, a gépésszel csütörtökön beültünk megnézni az új Star Trek filmet. Az audiovizuális effektorgia lenyűgöző, illetve ennél a filmnél nem tehet az ember semmit az ellen, ha gyerekkori emlékeket idéz benne Spock vagy Kirk... Magyarán nálam sikere volt, Tommy pedig egyenesen elfolyt a székben. Mint az gyanítható volt, utóbb pedig nyilvánvalóvá vált, nagy rajongó :) Verdikt: 80%

Most pedig következzék egy olyan videó, ami mindig jó kedvre derít. Aki még nem látta, pótolja, aki meg már látta, szerintem az is meg fogja nézni mégegyszer:

Érdemes megfigyelni, ahogy a refrént majdnem mindig sikerül eltalálni, 2:16-nál ahogy végre igazán beindul a buli, illetve ahogy kamerára vetett pillantások felfedik a csábítóan férfias köntös alatt lapuló érzékeny lelket.

"Két ifjú rokon, István és Koppány / Az egyik darabokban, a másik meg király!" - Belga: Királyok a házban

How do youdefend yourself against the man with two dildos?

Ma Írországban bank holiday van, azaz szabadnap (ez természetesen csak a többségre vonatkozik, a pubok, szórakozóhelyek és mozik nyitva vannak). És most jön az Öveges professzor féle kérdés: Gyarekek! Mi lesz akkor, ha összekeverjük az ír szabadnapot a Hannah Montana vetítésekkel? Az eredmény: káosz. Valami miatt ez a film tömegével vonzza a kölköket a moziba, olyannyira, hogy kb. kétszer annyi jegyet adunk el rá, mint az X-Menre... A kölkök pedig egyszerűen szörnyűek a moziban, főleg ha a létszámuk mondjuk 50 fölé emelkedik, ma pedig kétszer is eladtunk minden helyet a legnagyobb terembe. Popcorn szőnyeg minden ajtónyitás előtt és után, szanaszét dobált fagyispálcikák, örö, bódottá. Annyi vendégünk volt ma, hogy Laurának fel kellett hívnia Adamet és Ciarát, hogy jöjjenek be hamarabb, mert hárman (Anna, Laura és én) nem fogjuk bírni. Jó volt a pörgés, emlékeztetett azokra az időkre, amikor még a Havanában dolgoztam, és a torkos népet kellett kiszolgálni. Ez persze annyiban más volt, hogy részegek nem voltak köztük :)

Érdekes, ahogy ez a mozi funkcionál, már csak abból a szempontból is, hogy milyen közönséget vonz leginkább. Az eredmények teljesen eltérnek attól, amiket az ember várna mondjuk az USA boxoffice eredményektől, vagy amit úgy egyértelműnek gondolna. Az egyik legsikeresebb film mostanában ugye a Hannah Montana (mindenütt máshol egyértelmű bukás), rengeteg jegyet adtunk el a Paul Blart Mall Copra, a Marley and Me-re, és így tovább. Amire meglepően kevés jegy kelt el, az egyenlőre az X-Men: Origins, a Pusht pedig egy hét után le kellett venni műsorról, annyira gyatrák voltak az eladások. Ahogyan Peter is megfogalmazta, a mocskos vígjátékokat és a családi filmeket szeretik erre az emberek. Sean ettől valamifel finomabban fogalmazott, szerinte a randifilmek adják el a jegyeket leginkább. Ez pedig egy másik furcsa dolgot juttat eszembe az itteni mozizási szokásokról. Ha egy legény és egy leány eljönnek moziba, külön veszik meg a jegyeiket. Megveszi a legény a sajátját, majd rögtön utána jön a leányka, és ő is megveszi szépen magának a belépőjét...

Amikor zárjuk a mozit este, akkor mindig van egy fél órás holtidő, amikor már mindennel készen vagyunk, csak azt kell megvárni, hogy a nép kijöjjön a teremből. Ilyenkor általában Peter le szokott jönni dumálni. Szombaton is így volt, és elcsíptem, amint mondta, hogy másnap megy a bolhapiacra árulni ezt-azt. Meg is voltam lepődve, hiszen Peter eddig mindig csak a kalózirtás miatt ment, viszont most a régi házából visszamaradt cuccokat próbálta eladni. Meg is kérdeztem, hogy na és a gonosz kalózokkal mi lesz? Nem fogja-e őket levadászni? A válasz egy sanda vigyor kíséretében érkezett: "That's gonna be carried out as well" vagyis az is meg lesz. Laura szerint az egész kofálkodás csak álca volt, valójában így leplezte küldetésének valódi okát :) Petert egyébként sikerült lencsevégre kapni a piacon. Sajnos a haját épp a közelmúltban vágatta le, és a tekintete sem az objektív felé irányul, de azért valamiféle elképzelés formálására így is megteszi. Tehát staff photo #2: Peter

Kedves élettársam Peti már több, mint egy hete Magyarföldön tölti felhőtlen szabadnapjait, így kissé érdekes elfoglaltságok töltik ki mindennapjaimat, mint például puzzle rakás és növénygondozás. Az 1000 darabos kirakósjátékot hirtelen felindulásból majdnem teljesen kiraktam két nap alatt, majd a végével szenvedtem további pár napot. Az eredmény itt:

A mai munka után beültem megnézni a Ghosts of Girlfriends Pastot, előtte természetesen voltak bemutatók, előzetesek is. Nos, azt hiszem megvan, hogy mit fogok csinálni július 10-én :)

Most pedig következzék a formaldehides bödön:

Ghosts of Girlfriends Past 68% Úgy, ahogyan Zack Efronnak muszáj táncolnia, Matthew McConaughey-nak muszáj legalább félmeztelenre vetkőzie...

Coraline: 76% Jó a film, nagyon szépen kivitelezve, de valahogy nekem túl sok.

X-Men Origins: Wolverine: 82% Szépen kidolgozott előzménytörténet, nem okoz csalódást.

"The man who moves a mountain, begins by carrying away small stones" - közmondás