Végső bejegyzés

Eljött hát az utolsó nap.
Itt az alkalom hát, hogy köszönetet mondjak. Köszönöm

• Tamáséknak, hogy megszállhattam náluk és hogy eltűrtek egy hónapon át
• Az itteni magyaroknak, akik családtagként kezeltek
• Paulnak, hogy munkát biztosított
• A kollégáimnak, akik nagyon kedvesek voltak és segítettek ahol tudtak
• A szüleimnek, hogy minden feltétel nélkül támogattak
• Minden kedves barátomnak, akik olvasták a blogot, a visszajelzések nagyon sok erőt adtak.

Ma még forgatok egy kicsit, holnap reggel nyomás haza.

Free Blog Counter

Szombat esti láz

Elérkezett a nap, amikor utoljára dolgozom szombaton a Havanában. A szombati napok mindig a leghúzósabbak, ezért különösen boldog leszek, ha a mai estének vége lesz.

A tegnap este szokatlanul nyugis volt, talán azért, mert a kelleténél több személyzet volt jelen. Érdekes sztori is fűződik ehhez: mikor kimentem a külső pulthoz köszönni a srácoknak, Connor mondta, hogy egy srác 10 perce dobott be egy CV-t, és már a pult mögött van. Így megy ez itt kérem...

Egy lengyel srácról van szó, eméletileg tapasztalt. Jó is volt, hogy tegnap kezdett, mert így volt idő megmutatni neki dolgokat, segíteni neki, stb... Ha mindez egy szombaton történik, akkor alighanem katasztrófába torkollott volna a dolog.

Utolsó hétvége

Mai nappal megkezdődött Carrickben töltött utolsó hétvégém. Ma még lesz időm arra, hogy szétnézzek egy-két boltban, este meló, holnap pihenés, este ismét meló, vasárnap délután filmkészítés, este meló. Hétfőn egész nap forgatás, éjjelre összepakolás.

A fűnyíróember visszatér

Viccet félretéve: ma nem esett az eső, úgyhogy levágtam Paul házánál a gyepet. Mikor reggel beültem a kocsiba, akkor mondta, hogy Sean apukája tegnap meghalt. Így most minden teendő Paulra marad, ezáltal részben rám is.

Holnap így pakoljuk a söröshordókat, árút veszünk/pakolunk, stb. Mozgalmas lesz az utolsó hetem.

Amiért érdemes kimenni a Tecsóba

Két dolog is van, amiért szivesen megteszem az utat a Tecsóig meg vissza.

Itt az egyik:

MiWadi Blackcurrant szörpi 1,6E

És a másik:

Syrup pancakes 78c

Utóbbi akkor éri el a nirvánát, amikor meg van pakolva az előbbi bejegyzésben bemutatott mogyorókrémséggel...

Amiért érdemes kimenni a Lidlbe #1

Carrick nagyjából 5000 fős város, a legkisebb megyeszékhely Írországban. Ennek ellenére megtalálható itt mindenféle multicég áruháza, van Tecsó, van SuperValu és van Lidi is. Mindegyik a város szélén van, persze a város másik szélén, nem azon amelyen szerény személyem fészke található.

Így hát egy út bármelyik ilyen ojjektumba legalább 25 perc séta egyirányban. Vannak viszont bizonyos termékek, amiért érdemes megtenni a zarándokutat.

Lidl #1

Choco Nussa 99c

Mindig csak az a munka...

Kedden, mint ahogyan azt Paul ígérte is, dolgoztam. Ugyanezt tettem szerdán, csütörtökön és ma is. Kiraktuk a mozaikcsempéket a bárpult oldalára, feltakarítottuk, megragasztottam a Havana feliratból hiányzó törött "H" betűt. Kezd elég pofásan kinézni a külső rész is végre...

Mától vasárnapig megint bár, aztán ha jövő héten végre nem fog esni, akkor fűnyírás Paul házánál.

Hétvége és közeljövő

A hétvége teljesen jó volt. Nem volt túl nagy tömeg a Havanában egyik este sem, még a szombat is tűrhető volt. Tegnap rákérdeztem Seannál, hogy ő tud-e valamit a festés kezdetének időpontjáról. Semmit nem tudott ő sem mondani, ellenben ma kaptam a hívást Paultól, hogy az időjárás sajna nem teszi lehetővé, de ne aggódjak, majd kitalál valamit. Tehát holnap 9től munka van!

Hogy mennyire esik az eső errefelé, itt egy példaértékű tényfeltáró fotó:

Ezt a békát drága házőrzőnk vizestáljában találtuk ma. Minden bizonnyal az égből pottyant, az esőcseppekkel együtt.

Filmezés, olvasás, montázsolás, evés

Nagyjából így tudnám jellemezni az elmúlt 3 napot. Az eső ugyan nem esik, de jó idő azért még mindig nincs, és a festés ügyében sem kerestek még eddig.
Ennek folytán több időm marad kedvenc tevékenységeimre, nagyjából a fent látható sorrendben. Mostanában mindenféle filmet hajlandó vagyok megnézni, a B-kategóriás hollywoodi gyártmányoktól kezdve a mesterien művészi alkotásokig. Olyan filmet ritkán nézek meg, amit egyszer már láttam, viszont valahogyan Martin Scorsese filmjei minden egyes alkalommal csodálattal töltenek el. Legutóbb a Gangs of New York került a palettára, és első nézésre azt hiszem nem igazán értettem, hogy "miről is van szó", vagy csak túl fiatalon néztem (23 évesen ilyet írni, Jesszus...). Most viszont sokkal jobban megfogott, sokkal jobban átjött az, amit Scorsesetől kapni szoktam egy filmje által. Aki még nem látta, mindenképp pótolja!
Egy film előtt vagy után általában felmászok a szobámba és olvasok. Magammal hoztam otthonról Slavoj Zizek How to Read Lacan c. könyvét, és azt mazsolázgatom. Dragon Zoli szemináriumai óta (főleg a Film Noir és a Visual Culture) nem találkoztam ilyen jól érthető, példákkal alátámasztott magyarázatokkal. Minden benne van ebben a könyvben, ami az alapokat megteremtheti a továbblépéshez. Eddig a legtöbb tudományos cikkel az volt a bajom, hogy szakszavakkal tömve volt, mindenféle magyarázat nélkül, és néha úgyéreztem túlzásba vannak víve és csak a külcsín miatt használják őket, ráadásul rosszul vagy indokolatlanul. A könyvet olvasva ez a megérzésem egyre inkább beigazolódik, azt kell mondjam. Végre kezdem kapisgálni a real-symbolic-imagniary triádot, a phallus, az object a és hasonló fogalmakat. Ha befejeztem a könyvet és még egyszer-kétszer átolvastam, akkor nekiláthatok a következő irománynak, ami már kicsit keményebben foglalkozik Lacan elméleteivel.
Ma rábukkantam a neten a 7up oldalára, ahol montázs és videó versenyt hirdetnek. Mindkettő kategória igencsak közel áll szivemhez, így hát gondoltam gyorsan össze is dobok valamit. A videóra támadt is egy pár ötletem, csak sajnos a kivitelezés megfelelő időjárási körülményeket és sok kelléket igényelne. Így hát egyenlőre maradtak a montázsok. Hogy mik születtek? Tessék meglátogatni az oldalt, ott a képek közt a friss képek menüpont alatt a Star Wars-os és a Chaplines montázsok az enyéim. Tessék rájuk szavazni, mert nekem naon tetszik az a TV, amit nyerni lehet :-)
Tegnapelőtt Gabriella asszony nagyon finom marhapörköltet készített, amire elméletileg jött volna Peti is, csak ő délután annyi csokit fogyasztott, hogy nem volt már kedve az evéshez. Úgyhogy maradtunk hárman, családi hangulatban: Tomi, Gabi és én. Jól esett a sok "Healthy Living" kaja után egy kis csípős szaftos pörkölt. Be is töröltem minden kérdés nélkül két adaggal, majd lefeküdtem aludni. Pont ahogy azt kell...

A vihar utáni csend

A szombati nap nem volt egyszerű. Nagyjából az lett, amit jósoltam aznap. Az egész személyzet azt mondta, hogy ekkora tömeget még nem látott a Havana. Este 10 óra felé már annyi ember volt bent, mint máskor éjfél felé ahogy szokott lenni. Éjfél környékén már gyakorlatilag egy tűt sem lehetett leejteni, a zene üvöltött, úgyhogy nagyon kellett figyelni, hogy melyik vendég mit kér. Rohangálás, fejetlenség, üres raktár jellemezte leginkább az estét. Szerencsétlen lányok, akik a poharakat és az üvegeket szedik, nem tudtak egyszerűen olyan gyorsan dolgozni, amilyen gyorsan a vendégek ittak. Az udvar úgy nézett ki, mint egy csatatér, a sok törött pohár és üveg pedig szinte egy szőnyeget képezett a földön. Még szerencse, hogy a szombati meccsen nem Leitrim megye nyert, hanem Donegal. Akkor lett volna még csak ereszd el a hajamat...

Amikor végre éjjel 2 után lezártuk a bár kasszáit (Írországban eddig lehet italt szolgálni), és vártuk, hogy oszoljon a tömeg, megjelent Alan, aki tavaly a hangtechnikát szerelte a bárban. Mikor megismert, köszöntött, hogy "Hey, you're back! You're BACK! Oh my God! You're back!" majd sarkon fordult, uccu neki, rohant kifelé, majd az ujjával még felém mutatva az ajtóból kiabált ki a népnek, hogy "He's back!". Eleinte nem igazán értettem, hogy mi is van, és azt hittem, hogy a Budweiser szelleme szállta meg szegény fickót. Aztán karon fogott és kirángatott az udvarra, a barátnőjéhez, aki mikor meglátott, hasonló reakcióval fogadott. Aztán mikor elkezdtem kérdezősködni, hogy mi is ez az egész, akkor kifejtették, hogy mennyire hiányoztam mindenkinek, mikor tavaly elmentem, és hogy az egész hely olyan más lett nélkülem. A Havana egyébként tényleg más lett. Tavaly még volt egy nagyon szerethető stílusa, ami meghatározott számú és ízlésű vendégeket vonzott. Mostanra viszont a nagy tömegeknek szól a bár, mintha elvesztette volna azt a pluszt ami miatt olyan jó volt. Ez a finom egotuning éppen jól jött, mert már pont kezdtem kiakadni kicsit a tömeg miatt. Hajnali fél 4 felé (igen, ilyenkor már gyakorlatilag hajnalodik) nagyjából végeztünk a takarítással, séta haza, ágybadőlés, alvás.

Másnap délután sütött a Nap, felpakoltam hát a kis kamerámat és az állványt, és megindultam befelé a város felé. Sikerült találnom jó helyeket a vágóképekhez, végre a Shannon is le van "fényképezve".

Sean hívott közben, hogy este kéne menni megint a bárba. Nagyon jó, gondoltam magamban, ha már az idő nem engedi, hogy festőmunkálatokat végezzek, akkor legalább a bározásból lesz egy kis bevételem. A szombat este után nem vártunk nagy tömeget, és nagyjából be is jött amit jósoltunk. Nyugis este volt. Éjfélkor zártunk, viszont elég érdekes módon történt mindez. Sean szó szerint ránkzárta az ajtókat, és mondta, hogy na akkor most mindenki ragadja magához a bárból a kedvenc italát. Így egy rögtönzött staff party áldozatai lettünk. Ott voltunk tehát: Ryan, Marcus, én (így voltunk aznap este bárban), Andrea (ő a pohárszedő lány Braziliából), Pavel (szintén pohárszedő), Sean és a barátnője. Miután azzal végeztünk, következett a második kör, és így tovább. Nem bántam túlzottan, mert a srácok feloldódtak, meg tudtam ismerni őket kicsit jobban. Ryan, aki nagyon meg volt lepődve azon, hogy én az egyetemen tanultam ír történelmet, gyorsan nekem szegezte a kérdést, hogy na, akkor kinek a nevéhez is köthető a 1916-os felkelés, mire rávágtam, hogy ki más, Parnell. Onnantól tulajdonképpen valamilyen isteni pozíciót értem el, és az egekig lettem magasztalva. A bárból irányultunk a Swinging Donkey nevű csodadiszkóba, ahol kivételesen jól éreztem magam, köszönhetően Sean tánc- és mozgáskultúrájának. Az est csúcspontjának mondható, amikor megszólalt Haddaway What is Love? című nótája, aminek hatására Sean epileptikus mozdulatsort produkált. A látvány, ötvözve egyik kedvenc videóm emlékével mindenképp emlékezetes perceket eredményezett. Kettőkor a Donkey is bezárt, így hát hazaindultunk.

A héten remélem már lesz alkalom festeni. Addig is maradnak a könyvek és a filmek :-)

A film, a könyv és a Havana.

Csütörtökön este Tamással megnéztük a Faun Labirintusát. Mondhatom, minden hozzá fűzott reményt beváltott, teljesen egyedi narratívával és képi világgal rendelkezik, és olyan stílussal, ami a szívemhez nagyon közel áll. Késő éjjelre végeztünk a filmmel, fáradt is voltam, de utána még hosszú ideig a film járt a fejemben...

Másnap újult erővel indultam be a városba, látván, hogy süt a Nap, gondoltam itt a kiváló alkalom hogy néhány felvételt készítsek a Shannonról. Talán mondanom sem kell, de amint beértem a folyóhoz, leszakadt az ég. Gyorsan beszaladtam a híd lábánál lévő parkba, ott az egyik padnál kerestem menedéket a zápor elől. Ahogy odaértem Tamást láttam meg, gubbasztva az egyik ülőalkalmatosságon. Lecsüccsentem hát mellé, dumálgattunk, remélvén, hogy csak könnyű és rövid záporról van szó. De sajnos nem így lett. Egész délutánig kitartott a zuhé. Mivel kicsit átfáztunk, megittunk az Orsmannban egy teát, és mindenki ment a maga útjára. Ez azt jelentette, hogy Tamás ment dolgozni, én pedig betértem a könyveshez, ismét.

Most nem a fiatal srác volt bent, hanem a tulaj felesége, aki egy tündér. Így hát bátran kutattam a drágább könyvek közt, mert ha szépen kéri az ember, akkor ad kedvezményt is a néni. Így hát az "Arts" jelzésű polc felé vettem az irányt, és a szemem hirtelen egy érdekes címen akadt meg: Materializing Art History. Belelapoztam, és rádöbbentem, hogy ez a könyv nagyon jó támasz lesz majd az egyik esszémhez, amit szeptemberig kell megírnom Filmkritikai elméletek órára. Megnéztem az árát is, hááát. 15 euro, amit nagyon sajnáltam volna kiadni. Na nem azért, mert nem ér annyit a könyv, sőt. Elgondolkodtam tehát, hogy mi legyen: megvárjam-e, míg a srác lesz bent és vigyem-e el 2 euróért arcátlan módon, vagy kezdjek-e el alkudni a néninél, vagy rejtsem el a 2 eurós kupacba, ahonnan majd egyszercsak meglepetésszerűen megtlálom? Egyik megoldás sem fűlött a fogamhoz, mert: mivan ha közben valaki elviszi, mi van, ha a néni nem enged az árból, stb... Úgyhogy fogtam szépen egy rongyos Oscar Wilde könyvet (Dorian Gray) és a másik tetejére tettem, majd mondtam, hogy a 2 eurós polcról van. A kedves könyvesnéni meg se nézte, csak tette a zacskóba, és mondta, hogy 4 euro lesz... Mostmár lassan kezdtem szégyellni magam...

Miután megvolt az aznapi zsákmány, betértem a Havanába, megnézni hogy hogy állnak a munkálatok. Ott volt Paul és Sean, és mondták, hogy aznap kezdhetek is, úgyhogy 6ra mehetek előkészíteni a bárt az estére. Örültem neki, így heti 2 munkanap fix, amivel már bőven megtérül a szállás, a repjegy, az ittartózkodás. Ha egyszer az ég is úgy akarja, akkor még festeni is tudok, és akkor még zsebre is szépen megy majd pénz.

Hatkor meg is érkeztem, megismerkedtem az aktuális személyzettel (sajnos a tavalyiak közül már nincs senki ott) és nekiláttunk... Sean a benti pulthoz osztott be, amitől szinte rettegtem régebben. Hangos zene, nem lehet érteni amit kérnek az emberek, stb... Viszont kellemes csalódás volt számomra, mert nagyjából minden a legnagyobb rendben ment. Nem volt túl forgalmas, de azért volt elég vendég, hogy megtelljen a bár, így unatkozni sem volt időm, nagyon gyorsan eltellt az a néhány óra. Ma viszont előreláthatólag bolondok háza lesz... Ma van ugyanis Leitrim megye válogatottjának valami focimeccse, és ilyenkor garantáltan az egész népség leissza magát este. Szóval őrület, káosz, apokalipszis most...

Singing in the rain...

A címből sokan már tudják mi van... Esik az eső de rendesen. Tavaly ilyenkor voltak ugyan elszórva esős napok, de hogy szinte egész nap essen, olyan aligha. Ma délután 5 óra tájékán úgy tűnt, hogy egy kis időre felszakadnak a felhők, és előbukkant a Nap. Rohantam fel a szobámba a kameráért és az állványért, hátamra kaptam őket és nyomás a külvárosba felvenni pár jelenetet.

Megtaláltam a hidat, amit tavaly nem sikerült (akkor az egyik elágazásnál rossz irányba fordultam és másfél óra egyirányú sétagyaloglás után úgy gondoltam megpihenek az egyik tóparti szikla tövében, majd kicsit olyan Forrest Gumposan fordultam vissza: elfáradtam, hazamegyek). Tényleg jól megfogható ott az ír vidék jellege. Sikerült pár jó felvételt is készítenem, a fény is jól esett, ötleteim is támadtak közben. Egyetlen dolog kavart be olykor-olykor: a szél. Tudni kell a kameráról, hogy kézikamera szegényke, tehát pillekönnyű, az álvány sem vasbetonból van, és a legszebb "tiltek" kellős közepén belengett a szerkezet, nem kicsit.

Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy az időjárás elront nekem elég sok mindent...

Amúgy pihenés szempontjából teljesen OK minden. Lassan bevégzem a Jung könyvet, az antológiából is olvasgattam már részeket és filmeket nézek. Szóval igazi nyaralás lenne ha jó lenne az idő. Vagyis nem, mert ha jó lenne, akkor dolgoznék. Tehát ez egy ilyen inverz szabadság. Rossz időben lehet igazán pihenni.

A delfin és optikai csalódások

Tegnap délután leültem Tamásék gépe elé, és nekiláttam a csodálatos delfin-mozaik megszerkesztésének. Körülbelül egy óra szöszmötölés után készen lettem, majd elkezdtem gondolkodni, hogy mégis mi lenne jó egy ilyen kerámia-négyzetlapocskákból álló mintának. Rövid időn belül (talán az analitikus pszichológia témája vezetett rá tudat alatt) beugrott a híres londoni coffee shop csempézett oldala, amely optikai csalódást okoz. Innen már egyenesen vezetett az út a következő ötletekhez. Néhány óra múlva ezek a tervek születtek összességében:

és természetesen a delfin....

Ma aztán hívtam Pault, hogy megvagyok a kinyomtatott ötletekkel, és egy óra mulva már találkoztunk is a Havanában. A delfin ötletét elvetette, az optikai csalódást okozó minták közül a félgömbös nagyon megtetszett neki, csak épp szerinte nem lesz elég felület a konyhapulton hogy mindaz kivitelezhető legyen. Ellenben már ki is gondolta, hogy a Havana melyik falára lehetne esetleg felpingálni. Mert az menő lenne. A kérdésre, hogy végülis milyen minta kerüljön a pultra, elmondta, hogy új ötlete támadt: hullámmotivum kell, ami alatt balról egy nyitott, felül jobbról pedig egy csukott szem lenne (vagy fordítva). Úgyhogy megpróbálom ezt valahogy kidolgozni, bárkinek bármi ötlete van, kommenteljen nyugodtan :-)

Könyvek

Tegnap tiszteletem tettem kedvenc könyvesboltomban. Nagy örömömre láttam, hogy a fiatal srác van bent. Ő az, aki néha kisegít a boltban, de igazából fogalma sincs róla, hogy melyik könyv hol van, mifajta, mennyit érhet, stb. Így hát fogtam gyorsan néhányat, vittem a pénztárhoz, és mikor kérdezte, hogy a 2 eurós kupacból valóak-e, hevesen bólogattam. Így összesen 6 euróért tudtam elhozni a következő irományokat:

• Frieda Fordham: An Introduction to Jung's Psychology
• André Bazin: Jean Renoir
• Frederick R. Karl ed.: the naked i

Az első két könyvet gondolom nem kell sokaknak bemutatni, magukért beszélnek igazából. Az utolsó könyv pedig igencsak érdekesnek mondható. Egy fikciós antropológiáról van szó, a rövid irományok szerzői közt vannak: Franz Kafka, Robert Coover, Sylvia Plath, james Purdy. Tehát mindenképp ígéretes. Itt egy rövid leírás a könyvből/könyvről:

The naked i is a collection of fictions by twenty-five writers who in various
ways change or challenge our perceptions of the world. They do this by
shattering conventional expectations: about time, about "character", about
appearance and reality, about the boundaries between fact and fantasy, about
narrative technique (as regards both form and style).

Ó, drága időjárás!

Tudom, hogy elég gáz dolog az időjárásról beszélni, de ez most eltér a szokásostól. Az idő nem éppen szép errefelé, pedig a július hónap állítólag mindig csupa napsütés. Akármennyire is hihetetlen, tavaly ez valóban így volt. Alig volt eső, a Nap pedig hét ágra sütött. Most viszont más a szitu. Napjában hétszer-nyolcszor elered az eső, esik fél órát aztán kis napsütés után borul az ég. Amiért ez lényeges: nem tudok addig festeni kint a Havanában, amíg esik. Magyarán meg kell várni míg jó lesz az idő és akkor lehet nyomulni a pemzlivel :-)

Találkoztam ma Paullal, végre sikerült neki átadnom a születésnapi ajándékát. Mivel festeni ugye nem tudtam, és hogy ne unatkozzak, elvitt a házához, hogy megmutasson valamit, illetve hogy kikérje a tanácsom. Mikor megérkeztünk, bementünk a háznak újjonnan felépített részébe (ilyen nyárikonyha szerűség), és elmondta, hogy egy nagy konyhapultot fog csináltatni a konyha közepére, és négyzetmozaik kerámia lesz a teteje... Namármost, van 2 fajta négyzetmozaik (ezt úgy kell elképzelni, hogy 15x15 db 1négyzetcolos kerámialapocska alkot egy nagyobb négyzetet, majd utánajárok gugliképek közt, hátha találok egy kis "visual feedback"-et) , egy sötétkék és egy Paul által világoskéknek nevezett (szerintem sokkal inkább babakék) színű. Ebből a kombinációból kéne valami mintát kitalálni, hogy szépet mutasson. Az ő ötlete elöszöris egy delfin volt. Na amikor ezt kimondta, úgy éreztem magam, mint a híres holland műsorvezető. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne nevessem el magam, mert okvetetlenül a Blöff-ből elhíresült cigány figurája (Brad Pitt) jutott eszembe és a hableányos babakék lakókocsi.

Aztán mondtam neki illedelmesen, hogy hááát, lehet, hogy sokkal többet is ki lehetne ám hozni ebből. Úgyhogy megállapodtunk abban, hogy holnapra előhozakodok neki pár ötlettel és majd választ belőle. Mert ő már hetek óta gondolkodik rajta, de a legjobb ötlete eddig a delfin volt. :-)

Úgyhogy ma délután dizájnolni fogok egy kicsit.

Tegnap elmentünk sétálni Tamással, Gapcsival és Bobikával (Bobika a dalmata, aki egyébként lány). Lementünk a Shannon partjára, leültünk egy padra bámészkodni, megvártuk Verát és Hugheyt, megismerkedtem velük, majd SuperValu, Lidl és nyomás haza. Itt aztán megnéztük a Szabadság, szerelem c. filmet. Furcsán ötvöződik ebben a filmben az amerikai hatásvadász stílus és a magyar környezet. Úgy érzem, hogy kicsit dominál is ez a tulajdonsága, viszont régen volt már egy film nézése közben, hogy lúdbőrös lettem volna.... Tehát mindenképp megéri megnézni, annak ellenére, hogy ebből a témából sokkal többet lehetett volna kihozni, sokkal jobban. De mindezektől függetlenül megint azt tudom mondani röviden: jó volt.

Első napom Carrickben

Nagyon jól tellt az első nap. Miután kipakoltam Tamáséknál, fogtam magam és megindultam a városba szétnézni, hátha összefutok ismerősökkel, nameg ugye pótolni az elkobzott tisztálkodási szereket.
Utam első felében beugrottam a szendvicsezőbe, ahol Gapcsi dolgozik, dumáltam vele kicsit, aztán tovább a központ felé, be a Cryans Pubba. Ott volt Liam, a pub tulajdonosa, egyben Paul nagy cimborája, akinél tavaly a füvet abáltam. Azonnal felismert, így egy év távlatából is, köszöntött, hogy "Hey, Sky, welcome back!" (sic!) Miután tisztáztuk, hogy igazából Sly, mondta, hogy jó hogy jöttem, mert nagyon sok a rám váró munka, és hogy kedden már hívni fog a részletekkel kapcsolatban. Hurrá! A pub után mentem vásárolni, a tisztálkodószerek mellett még vettem pár napra kaját. Visszaúton pedig benéztem a Havanába, hogy mi változott. Hááát nagyon sok minden. Kiépitették a kerthelységet, a tavalyi stílusos öntötvaskályhák helyett mostmár gázzal működő, utcai lámpásokra hasonlító fűtőoszlopok vannak, meg épült még egy kinti bárpult. Láttam azt is, hogy mindez nemrég lett felépítve, és nincs lefestve. Úgyhogy már vizionálom a következő néhány hét tennivalóit. Nagy örömömre láttam, hogy aznap este élőzenés nyitvatartás lesz. Egy óra szundikálás után visszatértem a Havanába, ahol összefutottam egykori manageremmel, Seánnal. Szinte reflexszerűen tolta elém a korsó Bulmerst (cider, nagyon fincsi). Az élőzene hangulatot teremtett, sok ismerőssel összefutottam. Röviden: jó volt.
Aztán estére visszajöttem az albérletbe, beszélgettem még kicsit a ház úrnőjével aztán nyomás aludni. Ma pedig további levélváltások a Meteorral (itteni mobilszolgáltató). Történt ugyanis, hogy valószinüleg deaktiválták a kártyám, mivel huzamosabb ideig nem volt rajta forgalom (van ez így kishazánkban is, vodánál 3 hónap inaktivitás után kapcsolnak le, pannonnál 12 hónap, T-nél nemtom). Kellemes meglepetés volt viszont, hogy tegnap (vasárnap) küldtem egy e-mailt az ügyfélszolgálatnak, hogy legyenek szivesek visszakapcsolni a kártyám, és 2 órán belül jött is a válasz, hogy persze, semmi gond, csak adjam meg az adataimat verifikációs célokból. Úgyhogy mostmár csak arra várok hogy megjelenjen a kis Meteor logo a telefonomon, és sinen vagyok :-)

Megjöttem

Végre megérkeztem Carrickbe. Az út messze nem volt olyan sima, mint gondoltam. Az egész kezdődött azzal, hogy a reptéren elkobozták a kézipoggyászomból a Tokaji bort, a tusfürdőm és a bortvahabom. Merthogy ezek ugye életveszélyesek. Aham...
Hamar túltettem magam a dolgon, öröm volt látni, hogy a Ferihegy2-n a Pannon ingyenes WiFit szolgáltat, igy volt mivel elütnöm az indulásig hátralévő időt. Nemsoká gépre szálltam, és indulás.
Az út teljesen jó volt, szerencsére egy ír fickó ült mellettem, aki nem hazudtolta meg kulturális örökségének jegyeit, 45 perc után dumába kezdett. Így végigtársalogtam az út hátralevő részét, unatkozás tehát most sem volt.
Landolás után a poggyászom is azonnal meglett, első körben tették a futószalagra. Viszont Seán sehol sem volt... Eleinte úgy gondoltam, hogy megint a szokásos késése miatt nincs ott a reptéren, viszont 2 óra várakozás után rádöbbentem, hogy valószinüleg Seán nem tudott eljönni. Minden bizonnyal megérezte, hogy a bort amit neki vittem volna már nincs a tatyómban :-) Persze nem csüggedtem sokáig, előkaptam egy könyvet, olvastam. Utána a váróban néztem egy kicsit a TV-t, majd megint olvasás. Aztán teaivászat, majd már ültem is a hajnali buszra. Bementem vele Dublin központjába, onnan pedig reggel a Sligo-i járattal Carrick-on-Shannonba gurultam.
Jó volt végre megérkezni, látni az ismerős épületeket, utcákat. Megindultam hát Tamásék lakása felé. Félúton össze is futottam vele, üdvözölt, kezembe nyomta a kulcsot és ment tovább dolgozni. Mondhatom nagy szerencsém volt ezúttal is, mert Gapcsi is melózott már akkor, és ha Tomival nem futunk össze akkor valószinüleg a lakástól lett volna még egy utam a nagy poggyásszal be a központba, hogy elkérjem tőlük a kulcsot.
Hamarosan fürdök egyet, aztán irány be a városba szétnézni, utána pedig TESCOba venni tusfürdőt és borotvahabot...