kedd, március 31, 2009

Életem első árverése

A tegnapi napom tulajdonképpen a délelőtti mindenappos teendőimen kívül az árveréssel telt el. Délután 2-re mentem a hotelbe, ott volt ugyanis megtartva az antik és művészeti tárgyak árverése. Tulajdonképpen ez azt jelentette, hogy érkeztek festmények, ékszerek, régi könyvek, lámpák, étkészletek, bútorok, stb, amiket szépen kirakosgattunk az asztalokra mustrálás végett. Segítettem a kipakolásnál, az ékszerek felügyeleténél, a lista-ellenőrzésnél, ilyesmik. Liam mondta, hogy figyeljem majd meg, hogy az elárverezett tárgyak 90%-át a jelenlévők 5%-a fogja elvinni. Azt kell mondjam igaza lett. Voltak több 10.000 eurós végösszegek néhány licitálónál, a többiek mind jóformán üres kézzel mentek haza, vagy csak a kíváncsiság vitte őket oda. Érdekes volt látni egy élő árverést. Habár az ebayen verhetetlen licitbajnok vagyok, ilyesminek még sosem voltam a szemtanuja. Vittem is magammal a kamerámat, hátha később majd valamilyen formában felhasználhatjuk az iroda számára. Itt egy kis videó arról, hogy az "auctioneer" hogyan vezényel le egy licitálást.
video

Ma szabadnapom van, így a reggeli bevásárlás után még utamba ejtettem a kedvenc könyvesboltom is. Találtam magamnak három érdekes olvasmányt:  
  1. How to Read a Film - James Monaco
  2. Sex Psyche Etcetera in the Film - Parker Tyler
  3. Horrible Science: The Seriously Squishy Science Book - Nick Arnold
Az első könyv egy vaskos darab, komolynak tűnő tudományos anyaggal, sosem árt átolvasni az ilyesmit. A második címe magáért beszél. Film, némi pszichoanalízis, ödipusz, van minden. Erre is kíváncsi vagyok. A harmadik pedig inkább olyan WC-n olvasgatásra való hülyeség. Ebből megtudtam például, hogy az asztronautáknak felszállás előtt tilos bizonyos típusú ételeket enniük, különösképpen babot nem. A boltban ismét a tündéri néni volt bent, akinél akármilyen drága könyvet el lehet vinni 1-2 Euróért, ha azt mondja az ember, hogy az akciós polcról való... Annyi helyről hallottam vissza, hogy szemét dolog, amit csinálok, amikor drága könyveket hozok el aprópénzért, hogy most nem volt szivem átverni szegény nőt. Valamennyi kedvezményt viszont így is kaptam, a három könyvet 8,50-ért hoztam el.
A mai képen: Csodálatos kilátás az ír tájra, a szobám ablakából:

"Behind every strong man, there is an even stronger woman" - közmondás

szombat, március 28, 2009

And the winner is...

Na kérem, kaptam néhány lehetséges választ az utóbbi bejegyzés találós kérdésére. A legtöbb tipp takony volt, utána volt még jég, meztelencsiga, szilikonhurka, egyebek. Nos, a helyes megfejtés: 

citromrost

Aki pedig elsőre helyesen tippelt, az nem volt más, mint Katica [tádáááá]! Az értékes díj a ma reggeli köldökszöszöm. A nyeremény postai úton kerül kézbesítésre.

A munka egyre jobban tetszik, mert így, hogy két dolgot is csinálhatok, egészen változatosnak érzem. Persze ha csak egyik vagy másik lenne, nem lenne elég. Adammal egész jóban vagyunk már, sokat segít a moziban. Jövő héten megyünk billiárdozni egyet, ha lesz közös szabadnapunk.
Holnap reggel korai kelés van, 8ra ott kell lennem a Landmark Hotelnél, mert a művészeti cikkek árverése ott lesz megtartva, ott kell majd összeszerelnem a laptopot meg a projektorokat, belőni a PowerPoint prezentációt, ilyesmik.

A mai képen: kutyulimutyuli

"A világon két dolog végtelen: az univerzum és az eberi hülyeség. Az elsőben nem vagyok biztos." - Albert Einstein

péntek, március 27, 2009

Tévhitoszlatási rovat

Pár dolog az itteni életről, megélhetésről, mivel sok kérdést kaptam az elmúlt hónapokban, amik arra engedtek következtetni, hogy sokan eléggé el vannak tájolva az itteni árakkal, körülményekkel kapcsolatban. Íme tehát egy pár dolog, amit a legtöbbször hallottam:
"Volt kint egy ismerősöm Írországban, de hazajött mert nem volt munka"
Erősen kétlem. Valami munka mindig van. Ha máshol nem, hát van a hotelben takarítás, de az is munka. Persze nem álommeló, viszont az ember a minimálbért akkor is megkapja, és abból azért kényelmesen el tud kavircolni addig, amíg valami jobbat nem talál.
"Na de azért azzal számolj, hogy kint a megélhetés is drágább!"
Nem igaz. Vannak olyan dolgok, amik drágábbak, vannak amik olcsóbbak. Egy három szobás lakás bérleti díja havi 400-600 Euro. Szétosztva nem vészes. Rezsi effektíve csak az áramszámlából áll, hiszen gáz nincs, a víz ingyen van, a közös költség benne van az albérleti díjban, stb... Az élelmiszerek olcsóbbak, mint Magyarországon. Itt persze nem a kaviárra kell gondolni, hanem pl. egy sima 800g fehér kenyér 60cent... Félkész ebédeket az ember 2-4 Euróért tud venni a boltban. Ami viszont sokkal drágább: alkohol, cigi, étteremben étkezés, kényelmi szolgáltatások. Egy doboz cigi ha jól tudom 10 Euro. A legolcsóbb ír whisky üvegje 30 Euronál kezdődik. A fenti árakat igazítsuk 8.56 eurós minimál órabérhez, amiből semmit nem kell adózni (az adó csak a magasabb órabérű munkáknál kezdi hasítani a zsetont).
"Azért kint komoly pénzeket fizetnek az egyetemért"
Nem igaz. Írországban minden EU állampolgárnak (!) a felsőoktatás ingyenes, ha nincs már diplomája. Valamikori kolléganőm, Susan pl. a nyári báros munkájából fedezte az albérletet meg a zsebpénzt, és kész, más költsége nem volt. Ha bármilyen tanfolyamot akar végezni az ember, az állam komoly pénzösszegekkel beszáll. Peti fotós tanfolyama, ami ha jól gondolom 2 hónapos volt, 100 euroba került. A továbbképzések jó része ingyenes. Az ír gazdasági csoda egyik jelentős oka anno ugyanis éppen a rendelkezésre álló képzett munkaerő volt.
"Nincs honvágyad?"
De van. Ugyanakkor az itteni cimborák mindent megtesznek azért, hogy alig érezzek belőle valamit.
"És akkor most örökre kint maradsz?"
Nem. Első körben augusztusig maradok. Hogy visszatérek-e még szeretett ír városkámba, azt majd meglátom később.

Ezek voltak Szilkó próféta igéi. Folytatódjék hát az élménybeszámoló!

Tegnap sikerült végül kinyomtatni a fekete-fehér portrét, amire ez úttal sem nyál, sem szösz nem került, úgyhogy mostmár a nappalit dísziti szép fekete keretben, ollé! Továbbá Peti fotós tanára ajánlott egy jó kis honlapot, ahol olcsó pénzért nyomtatnak ki nagy méretű képeket fotópapírra... Már gyűjtjük, hogy miket fogunk kiaggatni a falra.
Nekem kikerült a szobámba az egyik kedvenc festményem mása:

Lovers - René Magritte
Bárkinek van ötlete, hogy mi festene még jól a szobám vagy a nappali falán, az ne tartsa meg magának, dobjon meg az ideával, és hosszas mérlegelés után meg fog születni a verdikt, hogy mi nyert. Interaktív lakásdekor YEEEE!
A festmény képét nem azért tettem ide, hogy megússzam az ígért mindenkori képfeltöltést, ami a mai napon egy találós kérdéssel is kiegészül. Mit láthatunk a képen?


Aki kitalálja a helyes megfejtést, értékes ajándékban részesül!
Az idézet mára pedig:
"A cementet azt protonok és neutronok alkotják" - Jean Claude Van Damme

csütörtök, március 26, 2009

Dekoráljunk lakást!

Tegnap befejeztem az antik árverésre a nyomtatást és laminálást, összesen 150 db lobogtatócédula lett. Ilyen volumenben kell majd még csinálnom egy másik szettet, aminek a koncepciótervei már megvannak, csak Liam kell, hogy rámondja az amment és megyek készíteni őket.
Mióta ide költöztem Péter élete kicsit megváltozott, ami az akkomodációs szokásait illeti. Azóta megjavítottuk a törött ágyat, kipucoltuk a nappalit, vettünk egy cipőtartót, felszereltük, stb. Az egyetlen dolog, ami még hiányzott: a falakról némi dekoráció. A nappaliban van (volt) egy kb. Anne Geddes típusú nyálas giccsparádé egy felnőttruhába bújtatott szerencsétlen gyerekről, meg egy hasonló jellegű kép, mely egy  "codálatosz cokor tubaróza ábrázatát mutatja". Elég nyilvánvaló, hogy ezektől meg kell szabadulni. Tegnap így felkerült a falra a Frost/Nixon plakát, amit előző nap kivasaltam és a szőnyeg alá tettem lapulni. Szögek használatát erkerülendő, BlueTack-et használtunk, és nagyszerűen megtartotta! Tegnap még nyomtatott Peti egy portrét nagyban, hogy majd azt is kitesszük. Giccsképződményt keretből ki, új képet be - ez volt az elképzelés. Mivel a keret elég kókány módon volt megcsinálva, szükség volt a harapófogóra és a kalapácsra is... Beillesztettem szépen a képet, lefordítottam az asztalra, rákalapáltam a fűzőkapcsokkal odaerősített hátlapot, majd visszafordítottam a képet, és sajnálkozva láttam, hogy szöszös lett a kép felszíne. Csak nem tesz már ki az ember a falra egy szöszös képet (az üveglap persze hiányzik a keretből). Ráfújtam hát, minek következtében némi csula került a képre. Mint ahogyan Mr. Bean is tette, reflexesen törölni kezdtem a turhát a felszínről, ami persze csak rontott a dolgon. A végeredmény egy jókora paca lett, ami kevésbé járult hozzá a kép egyébként egészen korrekt esztétikai értékéhez. Ma folytatjuk a dekort, kezdve a portré újranyomtatásával... Ezen kívül lesz még egy fal, amire csak az általunk készített, és jól sikerült képek fognak kerülni. Amolyan személyes Wall of Fame.
Tegnap megnéztem a Frost/Nixont. Az előzetes alapján valahogy jobbra, történelmibbre számítottam, de így is megállta a helyét. Formaldehid: 75%.
A portré, amit leköptem:

"Nemvagyokénapáca, ágaskodikapáca" - Boncz Géza

szerda, március 25, 2009

Kedd és Clint Eastwood

A mai napon befejeztem az árverésre a számozott lobogtatócédulákat. Valahogy így néz ki az eleje-hátulja:
 
Be is mentem a moziba, először 11 körül, hogy megnézzem melyik típusú papíron mutat a legjobban a grafika. Kipróbáltam az irodainál kicsivel vastagabbal és hiperszuper vakítóan fényes és méregdrága papírral is. A különbség: nem volt látható. Így maradtunk annál az olcsóbb megoldásnál, amihez a papír délután érkezett. Vissza is battyogtam hát ebéd után a moziba, hogy nyomtassak és lamináljak. Durván 2 óra munka után készen is voltam az első 50 példánnyal. Holnap megcsinálom még az 51-től 100-ig terjedő számokat, és készen vagyok, ami az antik és művészeti részét illeti a dolognak. Utána még ugyanezt, csak sokkal általánosabb formában. Utóbbi kártyákat az emberek hajók, kocsik, ingatlanok árverezése esetén kellene, hogy lobogtassák. Fene se gondolná, de éppen ez az általánosság nehezíti meg a dolgom, ugyanis sokkal nehezebb olyan ötlettel előállni, ami fedezné az összes területet, nem úgy, mint az antikvitás esetében. Mindenesetre holnapra előállok majd valamivel. 
Mikor végeztem, és Laura kikísért a moziból, kiderült, hogy a mozi alkalmazottai korlátlan számban nézhetik a vetítéseket, a heti 1 alkalmas limit csak arra az esetre vonatkozik, ha vinni akarok magammal valakit. E hír hallatára felcsillant a szemem, és már láttam is magam előtt hogy mivel fognak tellni a három napos "szabadnap" estéi. Mennyei aurával lebegtek előttem a címek: Gran Torino, Frost/Nixon, Knowing, The Boat that Rocked...
Este szedtem szépen a sátorfámat, visszamentem a moziba, kértem Laurától egy kólát és iszkiri befelé. A film igen jó volt, a legkisebb teremben vetítették, ami kb. így néz ki.
Kitaláltam, hogy fogok csinálni valamiféle mércét, hogy mennyire értékelem a látott filmeket. Először arra gondoltam, hogy elcsépelt csillagok helyett mondjuk szemgolyók számával jelezném, hogy mennyire jó egy bizonyos film. Persze aztán rájöttem, hogy egy filmet nem csak néz az ember, hallgat is. Szóval fülek is kellenének. A kép meg a hang sem minden. Egy szó, mint száz, arra jutottam, hogy a mérce a következő lesz: egy nagy befőttesüveg, benne mindenféle szerv: szem, fül, agy, szív, és a beleöntött formaldehid fogja jelezni, hogy számomra mit ér az összhatás. A mai film például mondjuk 85%-ig töltötte formaldehiddel a filmszerveket. Hogy élét vegyem a morbid játéknak, a százalékos értékelés mellett döntöttem. Holnap jön a Frost/Nixon, amiről eszembe is jut még egy igen kellemes járuléka annak, hogy az ember moziban dolgozik: a poszterek! Még a múlt héten el is hoztam párat, sajnos nem tudtam melyikekre teszem rá kiskezem, mivel össze voltak hajtogatva szépen, ezért csak nyúltam ahhoz, ami szép állapotban volt... Így lett az első zsákmány: W, Frost/Nixon, James Bond: Quantum of Solace. Nade legalább mostmár tudom, hogy hol van a poszterbánya, majd a későbbiekben valami jobbat is csákányozok magamnak, hogy legyen mivel dekorálni egyébként ingerszegénynek mondható lakosztályunkat.
Mikor hazaértem a moziból, olyan látvány fogadott, amilyet legutóbb kb. 1 éve láttam. Péter koma elfelejtette becsukni a fürdőszoba ajtaját, miközben pancsizott (a bejárati ajtó egyenesen szemben helyezkedik el a fürdőszoba ajtajával és káddal). Petike sanda mosolya és egy halk "Helló" bontotta meg nálam a kacajpalackot, eszembe juttatva valamikori lakótársam hasonló tekintetét, amikor kopogás nélkül nyitottam a szobájába :) Nade ennyit erről, következzék madártani dokumentációm első képe: varjak fán.

Az idézet pedig: "Helló" - Peti

kedd, március 24, 2009

Kilátások, mozi és extrák!

Ma Liam meghívott ebédre, illetve hogy megbeszéljük, hogy nagyjából mik lennének a tervei velem a közeljövőre nézve. A Landmark éttermében találkoztunk, és evés előtt illetve közben áttárgyaltuk hogy akkor hogyan tovább. Tetszettek neki a tervek, amiket az árveréshez készítettem, azokat a mai nap befejeztem, holnap nyomtatom és laminálom a moziban. Úgy néz ki, hogy az árverések vizuális dolgait én fogom intézni. Ezek közé tartozik majd PowerPoint prezentáció készítése az aukciós termékekről, amit majd kivetítőről fogunk a nagyérdemű elé tárni, további szórólapok készítése, ilyesmik. Ezen kívül még majd irodai munka is lesz, levelezőlistát kell majd összeállítani, hírlevelet szerkeszteni, kiemelt ügyfelek listáját elkészíteni, azokat kiemelt módon kezelni, stb. Magyarán nem fogok unatkozni.
A moziban ma 8-tól zárásig (hétköznaponként ez 11:30-at jelent) voltam, és mondhatom jól éreztem magam. Csak ketten voltunk Monikával az egész moziban, saját tempóban és módszerrel végeztük a dolgunkat, teljesen jó volt. Már egészen magabisztos vagyok a kasszánál is, és mivel nincs nagy tömeg hétfő esténként, ezért volt idő elbeszélgetni pár kuncsafttal. Köztük volt egy fickó aki nem csak filmet nézni jött, hanem leadni egy szórólapot, ami egy országmenti futást promotál.
A lényeg, hogy ez egy olyan Forres Gump féle futás, kb. 16 résztvevővel, akik körbefutják az ír szigetet (Észak-Írország széleit is beleértve) ezzel keltve fel a figyelmet a céljukra, ami nem más, mint a világharmónia. Akármennyire is klisének hangzik az egész, meg olyan, mintha egy szépségverseny betanult mondókáit hallanánk, valahogy hitelesnek tűnt. Gary szerint (így hívják az illetőt, akivel beszéltem) van köztük egy magyar résztvevő is. Bővebb infó erre:
A munkaköri feladataim közé tartozik az úgynevezett "screencheck", azaz be kell mennem a termekbe, mondjuk félóránként, megnézni, hogy minden rendben van-e, nem telefonál-e valaki, nem teszik-e fel a patáikat a székekre, ilyesmik. A mai screencheck során láttam egy részletet a Gran Torinoból. "Na." gondoltam, ezt fogom megnézni az egyik szabadnapomon (heti egy ingyen mozi jár az alkalmazottaknak amikor nem dolgoznak). Mivel nem tudtam eddig túl sok mindent a filmről, csak azt hogy Eastwood papa újabb remekelése, ezért elég kellemesen érintett az az 1 perc amit láttam belőle. Bővebb jelentés a filmről később.
Elhatároztam, hogy némi extrával is bővíteni fogom a blogpertoárt (milyen szépen egyesítettem a blogot meg a repertoárt, hoppáré!), tehát ezentúl mindig lesznek: KÉPEK (tádáááá - harsonaszó) és IDÉZET (tádááá - szintén harsonaszó).
Mai éjjeli képcsokor: Az udvarunk és a mozi

Az idézet pedig így szól:
"Kend be gulyáskrémmel a hátam" - Vad Fruttik: Sárga Zsiguli c. számából

vasárnap, március 22, 2009

Munka, kollégák, egyebek

Ma megvolt az első igazi munkanapom. Tudom az előző kommentek is valami hasonlóval kezdődtek, de tegnap annyira nem volt mit csinálni, hogy hazajöhettem hamarabb, szóval nem volt teljes munkaidő. Ma viszont elejétől végéig bent voltam. A mai napban volt minden: kasszázás, jegykezelés, posztercserélés, hűtőolvasztás, némi photoshop a fenti gépen, Liammel konzultálás. A munkaidő közepétől kivehetjük az egyébként kötelező 1 órás szünetet, így mivel nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, felmentem a vetítőbe. Ma Thomas volt a gépész, aki egy földreszállt angyal. Van egy mobilmozi projektje erre Carrickben, és ahogyan Laura is mondta, ő nagyon szivesen segít mindenben és mindent megmutogat ha megkérem.
Igaza volt. Thomas mindent elmondott, amit a vetítőgépek működésével kapcsolatban el lehet. Megemeltem egy teljes filmtekercset, ami a földtől kb. a mellkasomig ért... Hát nem könnyű. Thomas tulajdonképpen helyettesít a gépészeknél, amikor a másik két figura nincs ott. Közülük az egyik Sean, aki a fenti részleg managere is, állítólag ő nagyon udvarias és illedelmes, amíg minden rendben megy :) A másik pedig Peter, aki fiatal őrült professzor kinézetű, a munkája megszállottja. Thomas szerint akármikor atomjaira szed és építi újjá akármelyik vetítőgépet, gyártási évtől függetlenül. Peter többek közt épített a vetítőterembe egy olyan szerkezetet, ami a vetítés során rögtön vissza is tekeri az egyébként kb. 6km hosszú rollnit, és szintén sajátkezű megoldásként megoldotta, hogy a kisebb tekercseket előre össze lehessen ragasztani, így nincs a magyar mozikból jól ismert tekercsek közti ugrás, nincs szükség cigarettajelre, semmi. Peternek égnek álló haja van, félbolond viselkedés jellemzi, tipikusan olyan alak, akire az ember első ránézsére azt mondja "furcsa". A szünetem így nagyon hamar eltellt. Thomas azt mondta, hogy akármikor ő van bent, menjek nyugodtan, szivesen tanít. Jeee.
A kollégák rendesek. Laura ugye a manager, a hierarchia létrájának fokán egyel lejjebb van Anna, az orosz lány, majd jön mindenki más, illetve a legalsó fokon Shinolds, az indiai fickó, aki tulajdonképpen csak takarít. A staffal jó a kapcsolatom, mondhatni. Egyedüli férfitársammal egész jól összecimbiztem, hamar megtaláltuk a közös hangot. Ott van még Vera, őt sem kell már bemutatnom, aztán még Kiera és Monika.
Holnap Liammel összeülünk hogy megbeszéljük a további munkákat amiket direkt neki fogok végezni. Az árverésekhez kellenek neki számozott táblák, amiket majd a licitálók lobogtatnak. Mivel Liam az egyszerű hajó árverések mellett antikvitással foglalkozik, ezért két szett kártyát kell majd terveznem.
Mivel állandó összeköttetésben vagyok az "információs szupersztrádával" hogy Fábry Sanyi szavait idézzem, így rábukkanok néha olyan rövidfilmes gyöngyszemekre, mit ezt itt: http://www.vimeo.com/3365942
A moziba jövet-menet mindig átkelek a hídon. Legutóbb épp valami hatalmas fehér madarat láttam repülni folyó felett, mikor egy ganébombát dobott a Shannonba. Akkor elhatároztam, hogy mindig igyekezni fogok, nehogy otthon felejtsem a fényképezőgépem, úgy mint aznap...Ma lefotóztam, hogy mit látok mikor éppen hazafelé jövök. Nagy böhöm szarómadár ugyan nincs, de éjjeli látkép van.

péntek, március 20, 2009

További szórólap és kezdés a moziban

Tegnap Liam felhívott, hogy szeretne a hamarosan aktuálissá váló hajó árverésre némi szórólapot. Bementem a DNG Farrell irodába és megmutatta hogy kb. mit szeretne látni a kész anyagon. Elém tett egy Word-ben megszerkesztett A4es lapot, fekete háttéren fehér betűk, meg egy kép egy hajóról benne egy nő meg egy férfi, a szöveg középre rendezett sima Times New Roman, de legalább méretben különböztek... Valami hasonlóan elegánsra gondolt...
Ma délelőtt 10kor ismét hívott, hogy akkor meg tudnám-e csinálni mondjuk délutánig... Mondtam persze, semmi akadálya, délután kettőre meglesz. Fél kettőkör végső formájában elküldtem a nyomtatnivalót. Tetszett Liamnek a munka, így a moziban a mai feladatom a nyomtatás+vagdosás volt. Ezzel javarészt el is tellt a mai munkaidőm, a hátralevő fél órában pedig Anna mutogatta meg nagy vonalakban hogy hogyan működik a kassza (hasonló, mint a Havanában, ami volt, hozzá kell szoknom, meg meg kell jegyeznem, hogy milyen termékeket árulunk a mozi büfében és menni fog). Megismerkedtem a maradék személyzettel is. Holnap 1től vagyok 8:30ig, remélem nem lesz unalmas...

szerda, március 18, 2009

Újabb fejlemények

Hétfőn felhívott Laura, hogy van egy Liam nevű ismerőse, akinek szüksége lenne valakire, aki brossurákat, szórólapokat tervezne neki. Megadta a számát, aznap fel is hívtam. Megbeszéltük, hogy találkozunk másnap a moziban, és megiszunk egy teát, elbeszélgetünk arról, hogy mit és hogyan szeretne megvalósítani.
Kicsit hamarabb értem be a moziba, köszöntem Laurának, akitől megtudtam, hogy Liam voltaképp a mozi tulaja... Némi késéssel meg is érkezett, és kellemesen elbeszélgettünk. Azzal indított, hogy a kezébe került a CV-m, és nagyon tetszett neki amit látott. Kell neki ugyanis egy ember, aki az egyik áruházához heti rendszerességgel készítene szórólapokat, brossúrákat, magyarán marketinganyagot. Aki eddig csinálta, eléggé elfoglalt, nekik pedig van olyan helyzet, ahol nem várhatnak napokat arra, hogy kész legyen egy szórólap, hiszen hetente változnak az akciók. Hozott is egy mintapéldányt, hogy milyeneket csináltak eddig. Liam szokott még aukciókat szervezni, oda is kelleni fog majd szóróanyag. Időközben elmondta, hogy ingatlannal is foglalkozik, majd mikor megmutatta a névjegykártyáját, hirtelen leesett... DNG Farrel. Ezt a táblát látom minden eladó/kiadó ház vagy telek előtt. A fickó teljes neve pedig Liam Farrel. A Liam a William becézése... Will Farrel...
Nemsoká el is vitt az áruházba, ami tulajdonképpen ilyen lakás/csináld magad/építés üzlet. Bemutatott az ottani managernek, Dermotnak, aki egyébként teljesen úgy néz ki, mint Charlie Runkle a Californicationből. Talán mondanom sem kell, egyáltalán nem esik nehezemre mindig mosollyal köszönteni őt :) Délután hazaértem, gondoltam megnézem, hogy milyen programmal tudnám a legprofibban megcsinálni az effajta munkát. Hamar kiderült: Adobe Illustrator. Életemben nem használtam még. Gyorsan belőttem letöltésre egy komplett oktatóanyagot, délutánra lejött, nekiültem, és éjjelre már készen voltam egy kezdetleges jellegű szórólappal.
Ma reggel mentem Dermothoz, elmondta, hogy szombattól milyen engedmények lesznek anyák napja alkalmából (igen, az írek most szombaton ünneplik az anyák napját) mely termékekre, és utamra engedett. Délelőtt 10kor hozzáfogtam a munkának, délután 1 felé nagyjából készen voltam vele. Délután még némi egyeztetés Dermottal, csinosítás/pontosítás. Este 7kor küldtem neki e-mailben a kész anyagot. A produktum alant látható.
Szóval most a mozi mellett még ezt is csinálom. Az eredeti terv szerint a moziban kellett volna végeznem a munkát, ennek viszont több hátulütője lenne.
  1. Ha korán szeretném kezdeni a munkát, netán időre el akarok vele készülni, akkor Laurát be kell hívnom, hogy nyissa ki nekem a mozit.
  2. Nem tudom, hogy milyen gépek vannak a moziban található webkávézó-részlegben, de gyanús, hogy nem kifejezetten grafikai megoldásokra vettek oda masinákat. A saját gépem mindenképp jobb használni.
  3. Úgy osztom be az időm, ahogy nekem megfelel. Ha várok valamilyen infóra munka közben, akkor nem kell semmittennem, hanem addig hasznossá tehetem magam itthon.
  4. Kicsit érdekes része a dolognak a bér. Laura annyit mondott, hogy tartsam számon, hogy mennyit dolgozok, hogy ki tudják fizetni a munkát...
Holnap még be kell mennem valamelyik helyi bankba nyitni egy számlát, anélkül csak csekken kapok fizut a moziból.

kedd, március 17, 2009

St Patrick's Day

Ha esetleg valakinek nem lenne elég a névnapos bejegyzésekből: ma van Patrik napja. Ez itt Írországban nem akármilyen nap... Szent Patrik napját ünnepelve van itt minden. Csimbumcirkusz, hacacáré, ereszd le a hajamat. A mai nap még nem esett eső, csodás napsütés van még mindig, pedig itt már lassan 5 óra van, és egy árva esőcsepp sem tette tiszteletét mifelénk. Nagyszerű alkalom volt ez tehát arra, hogy készítsek pár felvételt az ilyenkor aktuális utcai felvonulásról. A képek alant.

Felvonulás
Balról jobbra: Zoli, Vera, Tamás, Ági és Gapcsi
A híres szökőkút az előtérben...
Az emberek ilyenkor szeretnek beöltözni...
Gapcsi és imádott háziállata, Bobika (aki egyébként nőstény).

hétfő, március 16, 2009

Hugh = Hugó

Na kérem. Régebben szavam járása volt, hogy a Google a barátunk, és ezt elsősorban a keresési funkciókra utalva mondogattam. Így tettem ma is, amikor Gapcsi, Zoli és Vera tiszteletüket tették a County Apparments 8-ban, megkóstolni Péter batya csodás palacsintakreálmányát, és azon filozofáltak, hogy milyen jó is lenne mostmár megtudni, hogy a Hughey névnek mi a magyar megfelelője, vagy egyáltalán létezik-e, és ha igen, akkor mikor van a napja.
Rögvest huppantam a gép elé, beröffentettem a guglit, és lám-lám. A Hughnak a Hugó a magyar megfelelője, a napja pedig április 1.
A poén ott kezdődik, hogy amikor a hármak neve napja volt (2 kommenttel lejjebb), azon viccelődtünk, hogy igazából mindegy is, hogy mikor van a napja a Hughey magyar ekvivalensének, megtartjuk április első napján és kész, mondván úgyis az lesz a legegyszerűbb... És tessék :)

Munkakezdés

Ma voltam bent Lauránál, hogy megbeszéljük, hogy mikor kezdeném a munkát. Ezen a héten pénteken 5-re megyek. Eleinte a földszinten leszek, ami ugye az alja munka (ilyen szép hierarchiában van kitalálva az épület elrendezése is), majd kicsivel később mehetek fel a gépészterembe, egy pár órára. Be lettem mutatva a gépésznek is, aki azt mondta várja már, hogy beszélhessen velem, mert látta a CV-m. Nice...

vasárnap, március 15, 2009

A Velencei Kalmár és az Adobe Encore

A tegnapi napot majdnem teljes egészében átaludtam. Ami szünet volt közte az némi interenetezés, illetve egy film volt. A film nem volt más, mint A Velencei Kalmár. Érdekes módon eddig elkerülte a figyelmem, vagy csak 2004-ben nem keltett akkora visszhangot, hogy én is észrevegyem, mindenesetre most pótoltam a hiányosságot. Sok helyen olvastam, hogy Al Pacinonak nem volt igazán nagy alakítása a Heat (Szemtől szemben) óta. Erre cáfol rá a Velencei Kalmárban nyújtott játéka, aki nem hiszi járjon utána. Mellette Jeremy Irons domborít, a tőle már megszokott kimértséggel... Hamarosan azért utána fogok járni, hogy miért nem kapott nagyobb figyelmet a mű, mivel szerintem nagyon szépen össze van rakva, bár hozzá kell tennem, hogy Shakespeare eredetijét nem olvastam. Gondolom azért ezt is lesz időm pótolni.
Ha sok a szabadidőm akkor általában megpróbálom valami hasznossal eltölteni, amíg itt vagyok. Gondoltam nem jönne rosszul, ha kicsit kibővíteném a CV-m, ezért ma megtanultam hogyan kell használni az Adobe Encore-t (DVD szerkesztő program). Egy délelőtt és egy délután alatt meg is voltam vele. Nagyon hasznos, bár nem nevezném vérprofi megoldásnak, viszont az eddigi általam ismert szoftverek közül talán ez nyújtotta a legtöbb alkotói szabadságot.
El is készítettem hát vele a "Szilárd Szarvas SHOWREEL"-t. Ezt lehet majd másolni, osztogatni a megfelelő embereknek. Nameg persze a CV-t is mindjárt kiegészítem :)

szombat, március 14, 2009

Tamás, Zoltán és Szilárd

Március 10-re meg volt beszélve, hogy megünnepeljük a Tamás és Zoltán napot. A szokásosnak mondható társaság gyűlt össze, tehát Zoli és Ági (ők voltak a vendégvárók), Hughey és Vera, Tamás és Gabriella, és jómagam, valamint később csatlakozott még Peti és Viki is.
Gyorsan megvolt az ajándékozás, Tamás kapott tőlem egy "The more I drink, the better you look" feliratú pólót, Zoliékat egy teáskanál szettel leptem meg (eredetileg Zotyának is valami hasonló jellegű pólót szerettem volna, de Vera felhomályosított, hogy teáskanalakból igen kevés van a lakásban). Az igazi meglepetés viszont akkor volt, amikor éjfél tájékán engem is megleptek, melynek eredménye képpen mostmár boldog tulajdonosa vagyok egy supermanes pizsamának (Tamásék), egy kényelmes világoskék kötött pulóvernek (Hugh & Vera), egy 12 éves whiskynek (Zoliék), illetve 3 képkeretnek és egy palack bornak (Peti). Nagyon jól esett a figyelmességük, mivel előtte nem mondtam senkinek, hogy névnapom lesz, nem reklámoztam senkinek, így hát nem is számítottam rá igazán, hogy egy harmadik névnapot is "ünnepelni" fogunk.
Volt nagyon finom vacsora, stefánia szelet formájában, ami különösen jól esett a sok healthy living és gyorsfagyasztott kaja után :) Később kitaláltuk, hogy Hughey-nak is kell találni egy magyar nevet, amit majd alkalom adtán meg lehet ünnepelni, hasonló keretek közt. Eleinte kacérkodtunk az ötlettel, hogy valami ősmagyar nevet választunk neki, mint Ond, Kond, vagy akár Huba, de mivel egyik sem fűlött igazából kedves Hugh füléhez, ezért meghagytuk neki a döntés jogát. Még nincs verdikt az ügyben :)
Így utólag köszönöm mindenkinek aki gondolt rám aznap és másnap is, sokat jelentett...

kedd, március 10, 2009

A számítógép esete

A napokban összeállt a mostmár nélkülözhetetlennek tűnő masina is.  Nem hoztam ki laptopot, hanem inkább az asztali PC-met pakoltam bele a kézipoggyászomba. Sokan néztek rám ámélkodva, mikor ezt meséltem. Számoltam, osztottam/szoroztam, és arra jutottam, hogy ez lesz a legjobb megoldás, mivel minden bizonnyal fogok itt olyan tevékenységet folytatni, amihez kell az erő (mármint számítástechnikai értelemben), tehát Premiere Pro, After Effects, Photoshop és társai. Az otthoni laptop megbírkózna vele, de köhécselve tenné meg azt, amit a jelenlegi asztali masinériám kacagva, mondhatni egy pillangó könnyedségével. Így tehát még otthon kiszereltem a házból a gép elemeit, védőfóliába beteker, dobozba be, azt pedig a hátitáskába.
Carrickbe érve Petivel elmentünk a helyi PC-archoz (PC boltban az egyik alkalmazott), akivel Péter már igen jóban van, és kedvezményben is szokott részesülni, és kaptam tőle ingyen egy használt házat, illetve megrendeltünk nála egy monitort.
Így némi ráfizetéssel ugyan, de mostmár saját gépen pötyögök, mindenem itt van amire szükségem van és amire kevésbé van szükségem.

hétfő, március 09, 2009

Munka update

Mivel az egyik leggyakrabban nekem szegezett kérdés, hogy van-e munkám, ezért gondoltam most összegzem, hogy mi a harci helyzet.
Legutóbbi témába vágó bejegyzésem ott tartott, hogy még majd beszélek Steve-vel a hét elején, illetve ha nem jön össze a dolog, akkor visszatérek Laurához a moziba. Steve-et nem kerestem még fel, először majd össze akarok dobni egy showreel DVD-t (ez egy olyan lemez lenne, amin az eddigi munkáim lehetne megnézni), és azt nyomni a kezébe a CV-vel együtt. Ez még némi munkát igényel majd, mert profira szeretném megcsinálni, tehát megtanulom majd használni az ehhez szükséges szoftvereket. Az idő annyira nem sürget, mert mint azt Steve elmondta, jelenleg nincs semmilyen futó/készülő projektjük.
Múlt hét pénteken mikor kinéztem kis szobám ablakán, megláttam valamikori felettesemet, Seánt. Gyorsan kabát, cipő, uzsgyi lefelé. Szemlátomást megörült, hogy látott, beszélgettünk, nosztalgiáztunk kicsit, majd mondta, hogy nagy újításokat kell csinálni a Havanában, sok munka lesz vele, és majd kerít nekem valami tennivalót.
Még aznap elmentem a moziba, ahol Laurával leültem beszélni arról, hogy milyen lehetőségeim lennének a moziban. Elmondta, hogy szükség van egy férfi alkalmazottra, mert szinte teljes női uralom van, és ez valamiért nem jó (aki tudja miért, írja be kommentbe, legyen kedves). A lényeg: részmunkaidős munkát tud adni, eleinte csak a kasszáknál, tehát gyanítom, hogy üdítő és popcornárúsítás. Viszont: Laura tudomásomra hozta, hogy a mozigépész szeretne kevesebbet dolgozni, sokkalja az óraszámokat, ezért majd megpróbál valamit összehozni ennek tükrében...
Összesítve tehát: a részmunkaidős mozis munka megvan, holnap várom Laura hívását a részletekkel kapcsolatban. Ebből nem fogok meggazdagodni, az biztos, viszont ha emellé jön még a renoválási munka a Havanában, akkor panaszra semmi okom nem lesz, sőt... Ha mindezek után pedig beállhatnék mozigépésznek, akkor az maga lenne a kánaán. Hogy a bónuszt le ne felejtsem: a mozi alkalmazottjaként heti egy előadást egy partnerrel ingyen nézhetek!

vasárnap, március 08, 2009

Ez a bejegyzés a nőké

"It's a great day today..." kezdhetném így, mint Craig Ferguson. Ma van a nők napja, így hát ezúton tisztelgek minden kedves nő ismerősöm előtt, és kívánok nekik további kitartást :)

csütörtök, március 05, 2009

Elmentem fotózni

Az időjárás errefelé szinte már a komédia határait súrolja. Tegnap reggel arra ébredtem, hogy havazik... Írországban amúgy sem gyakori dolog a hó, de legfőképp nem márciusban. Pár órára rá verőfényes napsütés és jó idő.
Ma délután egész szép idő volt, ezért gondoltam csinálok pár képet.


Mozi, költözés, mindennapok

Vasárnap este, amikor volt egy laza buli Tamáséknál, Vera szólt, hogy a kollégák szerint embert keresnek a moziba. Na mondom, csodás, másnap megyek is egy CV-vel. Vera kedves volt, mondta, hogy kísérjem el dolgozni, aznap úgyis bent lesz a Laura, a manager. Így is lett. Sebtiben kinyomtattam indulás előtt Petinél az önéletrajzom, és mentünk. A manager néni kedves volt és barátságos, viszont elmondta, hogy jelenleg nincs betöltendő pozíciójuk, de azért megtartja a lapokat, ha később esetleg úgy adódna, hogy szüksége lenne rá.
Másnap csörgött a telefonom, Laura volt az, és közölte, hogy a CV túl jó ahhoz, hogy a mozibam popcornt áruljak, és hogy inkább a Dock-ba (helyi színház és művészeti központ) kéne bevinnem, illetve megadta az egyik barátja nevét és egy telefonszámát, hogy beszéljek vele és hivatkozzak rá nyugodtan. Megörültem a hírnek, főleg hogy ilyen gyorsan kezdtek alakulni a dolgok. Annyiban maradtunk, hogy ha nem jön össze a dolog a Dock-ban vagy Steve-vel, akkor még keresni fogom.
Szerdán felhívtam Steve-et, aki ugyan elsősorban zenével foglalkozik, de jelenleg dokumentumfilmet forgat, és megegyeztünk egy teában a jövő héten. Érdekes volt, hogy a hozzáállása jól észrevehető fordulatot vett, amikor elmondtam a telefonban, hogy tulajdonképpen a film a területem, és ez irányba szeretnék valahová mozdulni. Ezek után rögtön kiderült, hogy Steve barátnőjének produkciós cége van, illetve megadta egy másik helyi produkciós csapat nevét és elérhetőségét... További infó jövő héten.
Tegnap elköltöztem ideiglenes lakhelyemről, ami tulajdonképpen tavalyi szállásom is volt, azaz Tamásék háza. Petitől aznap költözött el Pisti, úgyhogy jöhettem én a helyére. Így most a központban vagyok, nem pedig a külváros külvárosában. Ja, a címem mostantól: 8 County Appartments, Bridge Street, Carrick on Shannon. A Bridge Street lényegében a főutca, így közel van minden. Szuper!
Tegnap a pannonos telefonomon volt egy nem fogadott hívásom Mariettától. Este vissza is hívtam az ír számomról (+353 87 251 0703). Hamarosan úgy tűnik találkozni fogunk! Érdekes, hogy amíg mindketten belföldön (tehát Magyarhonban) voltunk nem igazán volt időnk/alkalmunk találkozni, vagy legalább egy teára összeülni, és itt futunk össze, hosszú idő után...
Ma délután találkozom Paullal. Meg fogom kérdezni tőle, hogy honnan ismeri Laurát :) Tudniillik a mozi managere igen pozitívan fogadta, hogy Paul O'Gara neve szerepel a CV-men mint valamikori munkaadó, mondta is Verának, hogy beszélni fog Paullal, úgyis visszatérő vendég.
Holnapra, miután már tájékozottabb leszek a szűk kör lehetőségeiről, elkezdem mostmár szétszórni az önéletrajozkat, és hozzálátni a tényleges munkakeresésnek...

hétfő, március 02, 2009

Első este

Itt vagyunk egy páran Tamásék házában, jó a hangulat :) Most kaptam e-mailt a cambridge-i super8-as fesztiválról, hogy a filmem beválogatták a vetített filmek közé... Szuper hírek.
Holnap megindulok CV-ket nyomtatni és szétszórni őket a városban. Eddig nagyon jól alakulnak a dolgok.

vasárnap, március 01, 2009

Hello Carrick!

Megérkeztem hát, immár harmadszor, ebbe a kis városba. Dél körül toppantam be a Szőke rezidenciába, pont mielőtt kitört kerekű poggyászom végleg megnehezítette volna a dolgom.
A repülő út majdnem sima volt. Fél órás késéssel indultunk és érkeztünk, az éjszaka a reptéren viszont meglepően gyorsan és kellemesen eltellt. 11 felé kinéztem magamnak egy kényelmes padot egy eldugott kis helyen, majd vételeztem magamnak egy háromszögszendvicset és egy üdítőt, lecuccoltam magam köré a tatyóimat, elő a könyvet (David Lynch: Catching the Big Fish - ezt mindenképpen ki akartam hozni magammal) és nekiláttam. Hamar eltellt pár óra, ezután következett a zenehallgatás, időközönkénti bóbiskolás, aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy lassan reggel van.
Indulás tehát a központi buszmegállóba, ahonnan 8:30-as indulással megkeztem utazásom végső fázisát...