Nemrég megkaptam, hogy a blogban szinte csak a munkáról, a moziról meg filmekről írok, ráadásul azokról is keveset és ritkán. Visszaolvasva tényleg így van. Akkor most jöjjön kicsit más.
Ma hazafelé tartva elkapott az eső, az a jó kis zuhogó fajta. Először káromkodni kezdtem magamban, de aztán megéreztem a nyári záporok jellegzetes illatát, és eszembe jutott, hogy valójában mennyire szeretek nyáron elázni. Megszokott utamról letérve lebattyogtam a folyópartra és csak hagytam hogy hulljonak rám a cseppek és bőrig áztattam magam.
Illusztráció gyanánt itt egy kép még egy korábbi kiadós esőről:
"How many years before we pratice what we preach?
How many years before we truly clinch the peak?"
- The Cinematic Orchestra feat. Roots Manuva: All Things to All Men
Események vannak! A mozi egyre több dologgal kecsegtet mostanság. Aminek kifejezetten örülök, megkaptam mostmár végleg a moziműsor szerkesztését. Ez azt jelenti, hogy hétfő délelőttönként bemegyek a moziba, felmegyek az internetkávézóba, beülök a szerverhez, és Sean e-mailje alapján elkezdem szépen megszerkeszteni a péntektől aktuális műsort. Mindeközben persze becsattintom kedvenc muzsikám, szépen kényelmesen csinálom a dolgom, átveszem a futároktól a filmeket, stb... Eddig ezt ugye Anna csinálta, de miután visszatért a szabadságáról, Laura nem kérte meg, hogy vegye át tőlem. A héten volt staff meeting, amire összeült a csapat, megbeszéltük a nyári terveket, ötleteket, azok megvalósítását, esetleges problémákat. Ötletből nagyon sok volt, aminek a vezetőség kifejezetten örült, probléma pedig szinte semmi, ennek pedig mégjobban. Egész jó hangulatban tellt az értekezlet, ott volt a CEO (tehát Liam Farrel), a manager (Laura), az alkalmazottak, csak Sean nem volt hajlandó megjelenni (résztulajdonos és főgépész). Ez elég jó kis olaj volt a tűzre, az amúgy is jól érezhető feszültség a vezetők és Sean között most csak tovább fokozódott.
Az értekezleten többek közt még szó esett arról is, hogy be szeretnének vonni pár alkalmazottat is a filmválasztó bizottságba. Ez annyit tesz, hogy havonta összeül egy csoport, és megtárgyalják, hogy milyen filmek kerüljenek a mozi vásznaira, miket szerezzen be Laura a kiadóktól. Eddig ezt Sean, Laura és Liam végezték, most azonban Vera, Monica és én is beléptünk a körbe. A lányok még meglátják, hogy mennyire fognak részt venni a szelektáló-bizottság munkájában, én viszont tuti ott leszek minden alkalommal :) Néha bosszant, hogy a managerek mennyire nem tudják egy-egy közelgő filmről, hogy micsoda, ezért is gondolom, hogy egy ilyen gyűlés tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy legalább kicsit tájékozottabb legyen mindenki. Liam alapjában véve nem tájékozódik, Laura leginkább azt nézi, hogy a környező mozik milyen filmeket kapnak, és arra hajt rá, amit a többi mozi nem tud beszerezni, Sean pedig műfajok alapján válogat.
Másik változás pedig, hogy a Mobile Cinema hamarosan hozzá lesz csatolva a Carrick Cineplex-hez. Eddig állami támogatással üzemelt, ami nem olyan régen szűnt meg. A nyárra való tekintettel a mozinak pont jól jön egy ötödik "terem". Laura mondta is, hogy Tommyval én leszek majd a Mobile Cinemás részlegnél, mivel úgyis már van tapasztalatom (khm... ott voltam egyszer...) a mozgómoziban. Le a kalappal előtte, minden erejével azon van, hogy valahogy benyomjon a gépészek közé. Még nem tudja, hogy augusztus végén elhúzom a csíkot, de azt hiszem mostmár lassan érdemes lesz beszélnem vele erről is.
Munkából egyébként most jutni fog elég. A mozi mostantól teljes munkaidőben üzemel a nyárra való tekintettel, így az eddigi munkaóráim is a duplájára (!) emelkedtek hirtelenjében. Felvettünk még 2 új embert, egyikük Rebeccah, aki tavaly már dolgozott nálunk, a másik pedig Luke, vele még nem találkoztam.
Most a nyárra az a terv egyébként, hogy a nagy filmekhez társítunk valami különleges eseményt a mozi keretein belül. Ami a legfontosabb, hogy a Harry Potter bemutató (július 15) jól sikerüljön, mivel arra már múlt héten elkelt MINDEN jegy... Ehhez Vera és Monica ötletei kiválóak, lesz mindenféle arcfestés, aszfaltrajzverseny, épphogy palacsintaevészet nem lesz :) A Bruno bemutatójára pedig az én ötletem használtuk fel, konkrétan: felállítunk a kávézóban egy nagy TV-t, amin folyamatosan az HBO-s Ali G Show-t fogjuk nyomni. Tehát aki betéved a moziba, ingyen nézheti az egyébként amerikában sugárzott epizódokat.
Szomorú hírre értem ma haza... Michael Jackson meghalt. Gyerekkorom hőse volt (persze csak Optimus Prime után), nagyon sajnáltam, hogy így alakult az élete szerencsétlennek... Örök értékű zenéket adott az emberiségnek, illetve ne feledjük a moonwalkot:
Tehát R.I.P. Michael Jackson...
Filmekből kijutott mostanában rendesen:
Transformers 2: 73% Gyermekkorom fanatizmusa nem hagyja, hogy rosszat írjak róla, mégiscsak Optimus Prime és Bumblebee harcolnak a gonosz Decepticonok ellen! Mégis, az első rész varázsa itt már mintha kicsit megkopott volna. Az effektek ettől függetlenül persze büntetnek. Folytatáshoz képest nem rossz.
Last House on the Left: 70% Az első film a moziban, ami 18-as besorolást kapott, mióta ott vagyok. Kifejezetten erőszakos thriller, de annak jó.
The Hangover: 83% Hatalmas! Eleve biztató volt, hogy az Old School rendezője csinálta, gyanúsan az idei év vígjátékáról van szó...
The Notebook: 82% Romantikus film ugyan, de engem megnyert.
Half Nelson: 75% érdekes történet egy drogfüggő fiatal tanárról, és egy gettóban nevelkedő lányról.
Hunger: 83% Észak-Írország, bebörtönzött republikánusok, akik éhségsztrájkba kezdenek a jogaikért... Kiváló munka, nem véletlenül tarolt az európai filmdíj átadáson.
Pootie Tang: erre nem tudok százalékos értékelést adni. Tessék megnézni egy részletet:
Kaptam egy kommentet, miszerint elmaradoznak a bejegyzések mostanában... Nos, való igaz, nem gondoztam publikus emlékkertem úgy, ahogyan azt régebben tettem. Megpróbálok azonban pótolni, amennyire tudok...
Legutóbb ott hagytam abba, hogy sokat kirándulunk. Az utóbbi időben ez az idő hiánya és járása miatt némileg takarékra lett téve. Időhiány némiképpen annak tudható be, hogy Anna szabadságon van, és megkaptam bizonyos feladatait hétfő délelőttönként. Konkrétan az utóbbi két hétben én szerkesztettem a moziműsort, én nyomtattam/vágtam, hírlevelet küldtem. Photoshop munka, easy-peasy, mondhatni. Amikor Anna először megmutatta nekem, hogy mit meg hogy kell csinálni, azt mondta a végén, hogy próbáljam meg lehetőleg egy nap alatt befejezni. Ehhez képest kb. 4 óra alatt megvagyok az egésszel, Laura nagy örömére. Legutóbb kaptam lebaszást is, csak hogy ne szálljak el magamtól. Tíz perc késésért voltam a szőnyeg szélére állítva, teljesen jogosan. 10-re kellett volna mennem, 10:10-re érkeztem meg, ellentétben a futárral, aki időben ott volt a Transformers 2 tekercsekkel, szerencsére Laura, terveivel ellentétben, előbb bement az irodába, így ő ki tudta nyitni az ajtót.
Nemrégen itt voltak Zoli szülei látogatóban, így sort kerítettünk egy kis ír pecázásra is. Egy közeli tóhoz mentünk ki Hughey-val és a testvérével Joey-val, halfogás reményében. A végeredmény egy jókora csuka lett, amit az Armstrong testvérek fogtak ki, és ami később finomra lett sütve a Maróti rezidenciában :) Áginak volt pár kisebb fogása, Zolinak elszakította a hal a zsinórját, én pedig egy beszakított úszóval tarkítottam a repertoárt (kb. 3 perc botfogás után sikerült mindezt véghez vinnem). Idejét sem tudom, hogy mikor voltam legutóbb pecás tevékenységen, de valahogy úgy éreztem kijöttem a gyakorlatból :)
Tegnap a csajok vásárolni mentek Sligoba, úgyhogy velük le is zsíroztam a fuvart, Rosses Pointra, ami Sligotól 4-5km-re van, óceánpart, vagy inkább öböl. Legutóbb 3 éve voltam ott, szerencsére még mindig érintetlen hatása van a helynek, tehát nem találkozik az ember minden bokornál bolttal meg büfével. Engem kitettek a parton, ők mentek a dolgukra, én pedig nekivágtam a tájnak. Úgy éreztem, hogy a szél a csontomig fúj, ami az időnként zúdúló esővel kombinálva igencsak cudarnak volt mondható, azonban szerencsére mindig találtam szélárnyékolt helyeket illetve egy barlangot, ahová bebújva meg tudtam menekülni.
A parton láttam először teljes funkcionalitásában kitesurfinget, nem tudom pontosan magyarul ez mi lenne, sárkányszörf talán, ha szó szerint fordítjuk.
Pár napja megvettem a repülőjegyem haza. Szilárd hazatér augusztus 26-án.
"You don't miss your water 'til the well runs dry" - Craig David
Az utóbbi napok szinte végig kirándulással és utazással telltek. Legutóbb a Glencar vízesésről írtam, azóta volt biciklis/buszos/stoppos/autós túra, csak hogy változatos legyen :)
Petivel pár napja helyreraktuk a bicikliket, csatlakozott hozzánk Rita, akinek szereztünk egy harmadik bicajt Veráéktól, és nevágtunk a környék vadvidékes tájainak. A régi híd ugye alap, onnan még tovább merérszkedtünk, egészen a Shannon egy érintetlen partjáig. Minden csupa zöld, él és virul. Rövid vita a szitakötők átlagos élettartamáról, bámészkodás, fotózás, majd vissza a nyeregbe, irány haza.
Másnap sajgó seggel ébredtem, így a buszon mikor leültem, a mosolyom kevésbé volt természetes. Aznap Boyle-t vettük célba. Boyle apró városka, még kisebb, mint Carrick, viszont Hollywood-i színészek termeléséből egész jól áll (már ha az arányokat nézzük). Boyle-ban született ugyanis a Tarzan filmekből jól ismert Maureen O'Sullivan (Jane), illetve az utóbbi időkben felkapott Chris O'Dowd (The Boat that Rocked, FAQ About Time Travel) is.
Boyle egyébként méretéhez képest sok látnivalóval rendelkezik, ott vannak a régi apátság romjai, van múzeum, hangulatos folyó, ami kell.
Az apátságnál kedves öreg fickó fogadott minket Ritával, gyorsan elhadart mindent amit kötelező jelleggel el kellett neki, majd utunkra engedett az apátság kapuja felé. Jelenleg újraépítik az egészet, beszámoznak minden kis darabot mielőtt szédszednék, majd mindent szépen visszaépítenek.
A múzeumban helyi jellegű kiállítás van, egészen régről közelmultig, meg ki lehetett próbálni, hogy hogy kell boltívet építeni... Na vajon kipróbáltuk-e?
Csak úgy, mint a tollal való szépírást...
Másnap Ritával stoppoltunk Sligoba. Első utunk az adóhivatalba vezetett, ott elintéztem az adóvisszatérítést, Rita a PPS számát szerezte meg ismét, majd bementünk a városba nézelődni. Bámészkodás, városjárás, ismét stopp vissza, este ugyanis Terminator: Salvation premier, simán ott a helyem. A film azt kell mondjam, hogy JÓ! A vége persze nem úszhatta meg a klisésedést, viszont egész odáig szerintem kitűnő. Az operatőr és a hangmérnök csodás munkát végzett, le a kalappal előttük. A képek színei tökéletesen visszaadják az atmoszféra hangulatát, egy pár kameramozgástól az állam leesett, a hangok pedig a vájtfülűeket is teljes mértékben le fogja nyűgözni, abban biztos vagyok. 85%
Ma ismét Sligo volt soron, csak ezúttal Verát kisértük el kórházba ellenőrző vizsgálatra, majd ismét városnézés (lányoknak ez ugye egyenlő a shoppingolással)...
Úgy érzem szerencsés vagyok a munkámmal kapcsolatban. Az utóbbi időben már kétszer is azt mondtam magamban, hogy "I love this job!" Az első ilyen eset pár hete történt, amikor Laura beküldött munkaidőben megnézni a Fighting-ot, (78%) mert szerinte vannak bent bajkeverő tinik, ezért a legjobb az, ha bent van egy alkalmazott, mert akkor nem fognak rendetlenkedni... Magyarán az volt a dolgom, hogy beüljek megnézni egy filmet, és ha netán rossz fát tesznek a tűzre a neveletlen fiatalkorú vendékek, akkor egy szemöldökborzolással kombinált csúnya pillantással figyelmeztessem őket, hogy nem otthon vannak. A legjobb ugye az egészben az, hogy ezt egyébként is megcsinálnám :) A másik ilyen alkalom ezen a héten volt, amikor ugyanez történt, a Chéri c. filmmel (62%), csak akkor egyetlen pár volt a teremben... Az okot gondolom mindenki kitalálja, hogy miért volt jó, hogy bent voltam.
"This is John Connor. If you are listening to this, you are the resistance." - Terminator: Salvation
