csütörtök, július 16, 2009

Harry Potter

Mostanában azzal kezdem a napom, hogy nézek egy epizódot a Kengyelfutó Gyalogkakukk sorozatból. Sikerült rátennem kiskezem az összes eddigi részre, a Tom & Jerry után ez most a napi jókedvmágikum. Ennek, és a Jégkorszak 3 bemutatójának kapcsán véltem felfedezni azt a megdöbbentő hasonlóságot, ami a prérifarkas és a motkány közt lelhető. Nem csak a külső jegyekre gondolok itt, hanem a kinetikus jellegzetességekre, a mimikára és sok esetben a slapstick-poénokra is. Egyszerűsítve:
  • a motkány érdekes módon a filmben mindig egy rövid időre tűnik fel, különösebb narratív funkció nélkül - a prérifarkasnál hasonlóképpen, rövidke epizódok
  • egyetlen és állandó célja van: a makk megszerzése - prérifarkasnál a gyalogkakukk
  • a cél megvalósítása mindig balul sül el, sokszor mélybe zuhanással végződik - detto
  • a slapstick-poén előtt általában kinéz a közönségre - detto
Premierekből egyébként kijutott mostanság bőven. Volt ugye Jégkorszak 3, Brüno, és legutóbb Harry Potter 6. Utóbbi körül akkora felhajtás volt, amekkorát a mozi még nem látott szerintem (legalábbis mióta én ott vagyok).
Az egész ugye ott kezdődött, hogy a premier napján, azaz 15én az első vetítésre speciális műsorral készült a mozi, azaz hívtunk bűvészt, arcfestőt, készítettünk ajándékcsomagokat a vendégeknek, kidekoráltuk az egész épületet, illetve beöltözött az egész staff.
Naná, hogy én lettem Harry Potter, minden tiltakozásom és nyilvánvaló külső eltérések ellenére.
Itt egy fotó, hogy lehessen látni, kb. hogy néztem ki:

A képen balról jobbra: Lauren - ő Liam legidősebbik lánya, eddig New Yorkban élt, most tért haza és nyár hátralévő részében a moziban fog dolgozni, Thomas Glancy - ő a mozi csodabogara, szellemileg kihívásokkal kűzd, ugyanakkor mindig jön segíteni a forgalmas napokon takarítani a termeket, jómagam - no comment, illetve Adam, aki itt még nem volt beöltözve, és bajszot sem rajzoltatott magának az arcfestővel.
Ott volt egyébként a Roscommon Herald fotósa (újság), megintervjúoltak (ejj, de szép szó) a rádiótól, szóval volt minden, csak épp palacsinta nem.
Mostanában egyébként sokat vagyok a vetítőben. Volt olyan nap, hogy az 5. terem (tehát a mozgómozi) legtöbb filmjét én indítottam. A tény, hogy 2 helyre is be voltam osztva mindenféle előzetes egyeztetés nélkül persze nem maradt feszültség nélkül a házon belüli 2 tábor közt, most viszont nagyobb veszekedés nélkül Sean és Laura meg tudták beszélni a dolgot.

"My name is Ozymandias, king of kings:
Look on my works, ye Mighty, and despair!" - Ozymandias / P. B. Shelley

1 megjegyzés:

Gyula írta...

Ez... nem igaz! Tényleg hasonlítasz H.P-ra! Vagy varázslónak születtél , vagy starnak , de vlami közös bennetek .
Nagyon jól esett a blogodat olvsni, és a képen látni . Ölel A.