kedd, április 28, 2009

Paramount para

Tegnap munka közben lehozott Monica egy levelet a Paramount Pictures Internationaltól, amit a mozi dolgozóinak címeztek, illetve a managernek. A helyzet az, hogy közeledik a Star Trek film premierje, a cég pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy nehogy véletlenül idő előtt kikerüljön egy kalózmásolat a netre. Ezért tehát tételesen leírták, hogy ők mit várnának el a mozi dolgozóitól, hogy a film szellemi tulajdona ne legyen kitéve semmiféle veszélnyek. A listában olyan pontok vannak, mint szúrópróba szerű táska átkutatás, videokamera és videokamerás telefon szenzor a moziterembe való installálása, az alkalmazottak nem lankadó figyelme a gyanús személyekre, és még sorolhatnám, hogy hány egyébként szerény véleményem szerint törvénybe ütköző dolgot várna el tőlünk a forgalmazó. Egyébként hihetetlen, hogy milyen paranoia van az egész kalózkodási veszély miatt. A filmtekercsek például a különösen fontos filmek esetében nem egyszerre érkeznek a moziba, hanem külön napokon, tehát megérkezik mondjuk hétfőn az utolsó tekercs az adott filmből, aztán másnap a második, és így tovább, míg az utolsó csomag a premier napján, vagy az azt megelőző nap kerül kézbesítésre. A levélben természetesen erre is kitérnek, hogy az átvett rollnikat mindenképp el kell zárni, lehetőleg számzáras páncélszekrénybe, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Továbbá: amint a film lekerül műsorról, az összes vele kapcsolatos marketinganyagot (tehát posztereket, kartonreklámokat, stb) a helyszínen meg kell semmisíteni... Vicces, mert Adam főleg a Star Trek plakátokat szereti mangeszolni, kaptunk belőle ugyanis egy egész szettet (mindegyik film béli kaszthoz külön plakát), ami esztétikai és eszmei tulajdonságainál fogva is értékkel bír. Ezen kívül a moziban ha fel van szerelve CCTV kamera, azt nem szabad a moziteremben elhelyezni, és ha mégis van, akkor hitelesítettni kell, hogy az fixen áll, és nem a vászon felé van fordítva.
Ami engem a leginkább szórakoztat, az Peter (őrült professzor kinézetű mozigépészünk) elszánt háborúja a helyi kalózok ellen. Peter magát szent inkvizítori pozícióba emelte, és személyes ügynek tekinti a gonosz kalózok idő előtti pokolra juttatását. Éppen ez okból kifolyólag igen érdekes reakciókat lehet belőle kiváltani már csak a téma említésével. Tegnap például megemlítettem neki, hogy legutóbb a bolhapiacon megint láttam árusokat, akik arcátlanul kínálták a sátáni másolatokat olcsó pénzért a népnek. Peter teáját szürcsölve egyik szemöldökét kissé megemelve rámnézett, és összeszorított fogakkal mondta, hogy "Actions have been taken...", azaz már intézkedett, és ez nem vicc. A piaci filmkofákra már legalább kétszer ráküldte a rendőröket, illetve azt is kiderítette, hogy a forrásuk állandóan címet változtat, ezért nagyon nehéz kézre keríteni, viszont abban már biztos, hogy valahol a közelben bújkál a gazember :)
Az utóbbi napok nagyon csendesek voltak a moziban. Ez okból kifolyólag alig kellett dolgoznom, viszont annál több mindent tudtam csinálni. Nyilvánvalóan több film is abszolválásra került, gyors értékelés következik:
17 Again: 63% Zack Efronnak muszáj táncolnia, nincs mese. A filmet a mellékszereplők poénjai mentik meg a katasztrofális kliséktől.
Milk: 80% Szeretem az életrajzi filmeket, Sean Penn pedig ismét nagyon nagy...
The Boat that Rocked: 77% Akik idősebbek nálam, és a 60-as, 70-es években voltak fiatalok, azoknak ez a film minden bizonnyal főnyeremény, velem kicsit célt tévesztett, ettől függetlenül teljesen jó.
Valkyrie: 72% Tom Cruise ellenére a film működik...
A filmek mellett még volt időm felmenni a vetítőbe is tanulni kicsit. Sean segítőkész, jól magyaráz, és valószínűleg nincs olyan szakmai kérdés, amit ne tudna megválaszolni. A moziban is vannak különböző formátumok, amik természetesen eltérőek az amerikai és az európai területeken, más szabványok működnek az IMAX mozikban, mások az fps ráták, a képarány, minden... A mai napon megmutatta, hogy hogyan kell egy teljes filmtekercset kisebb tekercsekbe visszaapplikálni... Legközelebb az összerakás jön.
Most pedig ünnepélyesen bejelentem, hogy a blog újabb rovattal bővül, melynek neve 
Kulináris Gyilokpornó.
Ezentúl ha bármi hajmeresztőt eszek, azt ebbe a rovatba fogom beírni. Az első eset nem is inkább kinézete, vagy összetétele miatt kerül ebbe a kategóriába, sokkal inkább a neve miatt érdemelte ki a megtisztelő helyet. Félkész kaja, két szál sültkolbász krumplipürével. Mindez "BANGERS with Mash" néven fut. Ennyi erővel az is lehetne a neve, hogy "Lófasz pürével". Bon apetit!

A második jelenetben a "Mogyoróvajas Banános Döbbenet" (röviden MBD) nevű szereplővel ismerkedhetünk meg. Ezzel az összeállítással Hamburgban találkoztam, az ottani couchsurfing hostom mutatta, hogy ez az ő kedvenc reggelije. Miután kellőképpen meghökkentem, kipróbáltam, és valóban nem volt rossz. Viszont el kellett tellnie bizonyos időnek (vagy csak környezetváltozásnak kellett bekövetkeznie), hogy önerőből ilyet össze tudjak hozni.


"Who bothers to cook TV dinners? I suck them frozem"
- Woody Allen

csütörtök, április 23, 2009

Three days off

Szokás szerint, kezdem a munkával. A moziban mostanában alig van forgalom, május az év legsivárabb hónapja. Ennek a következménye, hogy a beosztásom lehetővé tesz egy héten három szabadnapot. Így volt ez ezen a héten, és a következő héten sem lesz másképp: kedd-szerda-csütörtök OFF. Ez nekem nem csak azért jó, mert három napig azt csinálok amit csak akarok, hanem mondjuk jut időm olyan dolgokra is, mint az olvasás vagy a grafikázás.
A nappali polcán Peti könyvei közt megtaláltam Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyvét... Több sem kellett, bontottam egy csomag csokiskekszet, készítettem egy bögre finom teát, és nekiláttam. Szégyen vagy nem, de én eddig még semmit sem olvastam a szerzőtől. Első blikkre igencsak érdekesnek találom az írását. Még eléggé az elején vagyok, de sajnos  fajsúlyosságánál fogva nem tudom olyan gyorsan emészteni, mint azt szerettem volna.
Charlie Runkle megbízásai kapcsán mindig tanulok valami újat az Illustratorban. Most épp egy 10 eurós vouchert kellett készítenem a bútorboltnak (aki €50 felett vásárol, és van nála ez a kártya, akkor €10 engedményt kap). Az volt az ötlet, hogy egy 10 eurós címletet kicsit megváltoztatok, amolyan viccként néhol átírom a szöveget 4HOME-ra, meg elrejtek benne kakukktojásokat, és mehet nyomtatásba. Aztán elgondolkodtam, hogy ez minden bizonnyal a kevésbé jó ötleteim közé sorolandó, hiszen az bankónyomtatásra és modifikálásra vonatkozó törvények eléggé szigorúak... Így hát jócskán megváltoztattam a tizes kinézetét, szemetszúró módon helyeztem el rajta a 4HOME logót, az alsó és felső részen pedig külön sávba többször feltüntettem, hogy "€10 VOUCHER". Így csak nem lesz belőle baj...
Szinte már minden kellék megérkezett a Nintendóhoz, úgyhogy Petivel el is kezdtük abálni. A tuti befutó természetesen a verekedős játék :) Nyomtattunk kombólistát, először gyakorlás, majd amint megérkezik a 2. kontroller, egymás ellen fogjuk tolni, háhááá!
Jövő héten lesz az X-Men: Origins bemutatója a moziban, és én pedig aznap szabad vagyok, tehát ott a helyem! A Boat that Rocked-ról úgy tűnik lassan lecsúszok, alighanem túltaktikáztam magam... Az volt a terv, hogy megvárom, míg kicsit lecsendesül a körülötte lévő nagy hajcihő, és ha majd csak pár ember vesz jegyet az előadásra, akkor én is beülök. Ilyen körmönfont trükkel gondoltam én kikerülni a tömött termet, amit semmiképpen sem lehet a szívem csücskének nevezni. Igenám, csak mostanra viszont senki nem akarja megnézni, egyedül miattam pedig nem fogják fel- és letekreni a filmet. Így hát legutóbb mikor Petivel felkerekedtünk, hogy megnézzük az egyébként igen jónak ígérkező filmet, muszáj volt a Marley & Me-re beülnünk, arra ugyanis váltott jegyet 1, azaz egy néző.
A vetítőteremben egyébként lassan kezd olvadni a jég. Tegnap és ma is voltam fent, viszont egyenlőre csak olyan vagyok, mint Kína az ENSZ-ben (megfigyelő). Kedden megyek ismét, Sean akkor fogja részletesen elmagyarázni, hogy mit meg hogy kell csinálni.

Az utóbbi időben látott filmek verdiktjei:

Marley & Me: 70% aranyos családi film...
Recount: 85% műfaján belül tökéletesen megállja a helyét.
What Just Happened: 69% értem én, értem, csak épp...
11:14: 68%

Csak illusztráció képpen, a nyilak a következő dolgokat ábrázolják a nappaliban, fentről lefelé haladó irányban:
1. Eva Mendes néz.
2. A Nintendo, avagy marad a gyerek ha játszik.
3. Lapító: ide tesszük be a posztereket, hogy felgöngyölített múltjukat örökre a feledés homályába taszítsuk.
4. Bögre, benne tea.

"Mindannyian elképzelhetetlennek tartjuk, hogy életünk nagy szerelme olyasvalami lehetne, ami könnyű, aminek nincs súlya; úgy érezzük, hogy e szerelemnek be kellett következnie; hogy életünk nélküle nem lenne a mi életünk." - A lét elviselhetetlen könnyűsége; Milan Kundera

hétfő, április 20, 2009

Buli van aprajafalván

Mindenek előtt beszámolok az OTDK-ról. A verseny napját előrehozták,  nem tudtam hazamenni. Online úton nem lehetett megtartani az előadást, erről pont az idei ülésen hoztak döntést. Erről lecsúsztam.
Mostanában a szokásosnál több filmet nézek, már nem csak a szabadnapokon megyek vissza a moziba :) Mivel az értékelés pár filmnél elmaradt az előző bejegyzésekben, itt jön most egy lista:

Push 73% --- A Lucky Number Slevin rendezőjének új filmje, teljesen rendben van, csak valahogy nem áll össze koherenssé...
Doubt 81% --- Egy film a kételyekről... Szerintem nagyszerű.
Fast & Furious 67% --- Vélemény lejjebb.
Seven Pounds 70% --- Will Smith szomorúan néz 2 órán keresztül. Egyébként rendben van.
W 65% --- Ezt valahogy nem értem. Oliver Stone-t pedig még kevésbé.

Nemrég belefutottam egy reklámba, ami igencsak megfogott. Az érdekessége a dolognak az, hogy a maga a cég sem szívem csücske, a reklámokkal pedig ki lehet űzni a világból. Most azonban mégis megenyhültem. Az online verzió sajnos nem adja vissza annyira a hangulatot, de azért megteszi így is.



Pár bejegyzéssel ezelőtt meséltem arról a nagyszerű oldalról, ahol olcsón nyomtatnak fotókat. Ki is próbáltam múlt héten, ma jött is postán a pakk. Csak információképpen: 30 fényképet 2,75 euróért postáztak el... A szolgáltatás egész Európára kiterjed, tehát ha valaki kedvet kapna az olcsó fotónyomtatáshoz, szóljon, és dobok egy meghívót. Mostmár csak egy jókora képkeretre lesz szükségem, és újabb képek fogják dísziteni kis szobám falát. Egy pár példa, hogy mik fognak kikerülni:

Tegnap este egy páran elmentünk mulatni. Monica, Vera, Peti, Gábor és én a megújult nappalinkban gyülekeztünk, onnan mentünk a Swingin' Donkey-ba. Jó hangulatban tellt az este, és íme egy kép arról, hogy hogyan buliznak az írek:

Ezek pedig mi lennénk, csak szolidan, a teljesség igénye nélkül...

"England and America are two countries separated by a common language." - G. B. Shaw

csütörtök, április 16, 2009

Fast & Furious

Mint azt már egy pár bejegyzéssel ezelőtt említettem, az ebayen verhetetlen vagyok licitálásügyileg :)  Hétfőn egy Nintendo Gamecube-ot sikerült 10 Euro + postaköltségért megnyernem. Ma korán reggel hozta is a postás. A pakkban volt a gépen kívül még pár játék is: Mario, Wario és Sonic MegaCollection. Már csak pár dolgot kell beszerezni hozzá, úgy, mint a memóriakártya, a 2. kontroller, és a multiplayer játékok. Amíg ezeket nem abszolváljuk, addig marad a nosztalgia a Sonic játékokkal (Petinek is volt SEGA Master System gépe) illetve ismerkedés az újabb Marioval.
Ha mindez meglesz, a nappali ismét némi átalakításon fog átesni. Peti számítógépe bekerül a szobájába, a fotelek is a helyükre kerülnek, illetve majd nézünk 2 túlméretezett babzsákot, hogy legyen mire csöppnyi seggünket helyezni, ha éppen nintendózni támad kedvünk.
Mai szabadnap lévén elmentem megnézni hát, hogy mitől robbant akkorát az amerikai mozikasszáknál április hónapban a Fast & Furious (nem tudom a cím magyar fordítását, de lehet, hogy nem is akarom tudni :)) Nos, a sikerrecept úgy tűnik a következő: vegyél pár menő verdát, videojátékokból ismert, jól bevállt autóversenyzési fordulatokat, izmos és/vagy jóképű pasikat, dögös nőket, keverd össze, hintsd meg némi "multidézés és bosszúállás" fűszerkeverékkel, majd tedd a nézők elé; kb 1,5 óra alatt  kész a haszon a stúdióknál. Ettől függetlenül rossznak nem mondható a film, csak hogy a kulináris példálózásnál maradjak: én azokat a filmeket szeretem inkább, ahol nem tudom 10 perc után, hogy milyen  recept alapján készült... Bár mondjuk nem is tudom, hogy mire számítottam...
A mozibajárásnak van még egy jó oldala. Ha nem is váltotta be a film a hozzá fűzött reményeket, az ember legalább az előzetesekből tudja, hogy mi keltette fel az érdeklődését, mit fog majd következőnek megnézni. Ami engem illet, az X-Men Origins, a State of Play és a Push vannak most listán, 1-2 hét kérdése és mi is vetíteni fogjuk őket. Ezeken túl még elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én megnézem a Dragon Ball filmet, akármilyen csúfosak is a kritikák.
És ha már az előzeteseknél tartunk:  Hamarosan... Csak itt... Jön... ezen a blogon... JÖN... már csak pár hét... JÖN!!! Rocky Horror Picture Show!
A mai képen: csak a miheztartás végett...


"Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz."
József Attila

szerda, április 15, 2009

Húsvéti munkamánia és a számolás...

A Húsvét Írországban sokban különbözik a magyar szokásokhoz képest. Nincs annyiféle szokás az ünnep köré épülve, mint nálunk: nincs böjt, vagy fészekrakás, a hétfői locsolásról nem is beszélve. Amennyit megtudtam a húsvéti tradíció annyiban kimerül, hogy a kertben megkeresik a csokitojást és kész, már ami a gyerekeket illeti... A felnőttebb generáció, csak úgy, mint minden egyéb adódó alkalommal, rendesen felönt a garatra, az ünnep minden egyes napján, kivétel nélkül, egymásutánban. Mivel szombaton és vasárnap is voltam a Havanában dolgozni, ezért szemtanúja is lehettem, amint ugyanazok az emberek jöttek be mindkét nap, illetve hétfőn a munkából hazafelé jövet is láttam őket éppen befordulni az alkoholmámor kapujába. Röviden fogalmazva: az írek húsvétkor berugnak.
A moziban az utóbbi időben elég furcsa dolgok történnek. A személyzeti háború lassan kirobbanni látszik :) A feszültség egyik fő okozója az orosz manager helyettes, Ana. Róla annyit, hogy három éve dolgozik ott, 21 éves, képesítésnek és jólneveltségnek is híjján van. Állítólag engem már akkor utált, amikor még meg sem ismert, merthogy külföldi vagyok :) Mondja az orosz, aki egyébként már írnek hiszi magát, mivel ír pasija van. OK. Én jól kijövök vele, tudtommal az én hátam mögött még nem áskálódott, a többi lány viszont nem volt ilyen szerencsés. Ana ráadásul nagyon is tisztában van azzal, hogy nála sokkal intelligensebb és tapasztaltabb emberek dolgoznak vele, és ezt úgy tűnik azzal próbálja kompenzálni, hogy a publikum előtt emeli meg a hangját, ha valami nem tetszik neki, illetve nyomatékosításképpen még a végére hagyja, hogy "I am the duty manager!". Kezdem lassan érteni, hogy miért akart Laura mindenképpen egy férfi alkalmazottat felvenni: a csajok széttépik egymást.
Ez lenne azonban tán még a kisebbik baj. Amióta Laura visszatért New Yorkból, majdhogynem minden nap volt valamennyi hiány valamelyik kasszában. Az összes kassza tulajdonképpen egy érintőképernyős PC, van saját felhasználónevünk és jelszavunk, kezdéskor bejelentkezünk a műszak végén pedig ki. Először Adamnek volt 25 Euro minusza, utána Verának 30, aztán Monicának szintén ennyi, illetve ma nekem 20. A furcsa az egészben az, hogy egyébként centre pontosan megvan minden, csak éppen pár bankó hiányzik mindig, úgy tűnik... A lényeg, hogy ma visszamentem munka után, beszéltem  Laurával, mondta, hogy nem tudja, hogy mi van, eddig ilyen nem volt, most meg szinte minden másnapra akad ilyen deficit. Saját zsebből kifizettem hát a hiányt, illetve mostmár a saját kasszám nyitásakor és zárásakor mindig én magam is meg fogom olvasni a zsetont (ugyanis ez úgy van, hogy nyitásnál valamelyik supervisor vagy a manager lehoz egy fiókot a kasszába valamennyi pénzzel, azt feljegyzik, megszámolják, amikor a kassza zárásra kerül, összevetik a rendelésekkel, és így kijön, hogy van-e hiány). Ha meg ezek után is lesz hiányom, akkor egyszerűen azt fogom csinálni, mint Adam, nem fogok a kasszához állni, csinálok inkább mást.
A tervezési munka továbbra is megy, most a mozinak fogok készíteni reklámot a helyi újságba. Lesz majd egyet fizet kettőt kap akció, azt kell majd valahogy okosan prezentálni. Ötleteim persze már vannak, az Illustratort is egyre magabiztosabban használom. Előreláthatólag lesz benne visszaszámláló, csillagkavalkád, és HÁROMDÉ!!! WÁÁÁ
Néha azért egészen megdöbbentő híreket olvasok. Indiában például hamarosan piacra fogják dobni a tehén vizeletéből készült üdítőitalt. Tudniillik a tehén arrafelé szent állat, bármi, ami tőle származik, csak jó lehet. Magyarán bepalackozzák a tehénhugyot, felnyomják szénsavval, és tádááá, kész az üdcsi. Szuper.
Az utóbbi időben nem győzöm kivárni a legújabb South Park epizódokat. Szerda derekán már rágjuk a körmeinket Petivel, másnapra ugyanis általában nézhetőek a 13. évad legújabb epizódjai. Csak egy kis rövidke szösszenet arról, hogy Trey Parker és Matt Stone szerint hogyan kezelik a válságot az USA-ban:
video
Megpróbálok majd minden kollégámról feltenni egy képet, hogy látni lehessen nagyjából, hogy kikkel dolgozom. Staff körkép #1: Adam, pakisztáni származású, Kanadából jött, informatikát tanul Sligoban, a moziban a tandíjra valót keresi meg. Általában semmivel sincs megelégedve, mindent tud, és nem birja elviselni, ha nincs igaza. Nagyon barátságos, jól kijövünk egymással.

"All animals are equal, but some animals are more equal than others." - George Orwell, Animal Farm

szombat, április 11, 2009

Húsvétolás Carrickben

Az utóbbi pár napban a szokásos kerékvágásban mentek a dolgok. Csütörtökön szabadnap lévén moziztam egyet. Nem csak azért megyek ilyenkor, mert imádok moziba járni, és mindezt ingyen tehetem, hanem mert ilyenkor meg tudom nézni azokat a filmeket, amiket még nem láttam, és a vendégek pedig kérdeznek róla. Itt ugyanis egyáltalán nem ritka, hogy bejön egy kuncsaft, odajön a kasszához, és megkérdi, hogy mi van éppen műsoron, mit ajánlok, és miről szól az adott film. Megnéztem tehát a Knowing-ot, mert igen szélsőséges visszajelzéseket kaptunk a nézőktől, úgyhogy gondoltam mindenképpen kiderítem magamnak, hogy mi ennek az oka. A film témájához képest egész szépen össze van rakva a játékidő 85 százalékáig. Ott kellett volna valahogyan szépen befejezni a történetet, és kész. De nem... Gondolom a stúdióbéklyó lehetett az oka, vagy valami más katasztrófa... Minden esetre én is úgy jöttem ki a teremből, hogy hát igen, jó lett volna ez, csak a vége... Jajj.
Tegnap volt a moziban a új Fast & Furious premierje. Már előző nap elkelt az összes jegy a főműsorra, majd a kora esti órákban a 23:25-ös vetítésre is eladtuk az összes helyet. Majd valamikor sort kerítek rá jómagam is, ha nem lesz ennyire tömegnyomor a termekben. Délután még felhívott Sean a Havanából, hogy ráérek-e ma, mert lenne némi munka. Mivel a moziban  ma "offos" vagyok (tehát szabadnap) örültem az ajánlatnak. Most érkeztem meg onnan, helyrepofoztuk a teljesen felújított helyet, összeszedtük a renoválási hulladékot, ilyesmik. Mivel Húsvét hétvége van, ezért ma tuti tömegnyomor lesz minden szórakozóhelyen, ezért is mondta Sean, hogy még éjjelre menjek vissza segíteni, ha tudok. Legalább nem fogok unatkozni, és a munkaóráim száma is szépen gyarapszik.
Az ünnepre való tekintettel pedig itt egy fotó, még 2006-ból, amikor megdizájnoltam pár pirostojást.
"Hello, Kyle. How's the hemorrhoid today?" - Gerald Broflowski, South Park 5. évad 6. epizód

hétfő, április 06, 2009

A WC és George W. Bush

Viszonylag rövid idő alatt hoztam el viszonylag nagy mennyiségű posztert a mozibol. Peti mondta, hogy valami olyasmit is hozzak már, amit a fürdőszobába kitehetnénk, mert a WC felett eléggé el van kopva a festék. Gondoltam Oliver Stone W c. filmjének plakátja tökéletesen meg fog felelni ennek a célnak. Fel is tettük hát tegnap este oly módon, úgy pozícionálva, hogy az USA legkevésbé népszerű egykori elnöke éppen a brét fürkéssze tekintetével, ha férfi ember áll a WC elé, illetve trónolás esetén a szemben lévő tükörből tegye ugyanezt. Valahogy így:

Ma reggelre azonban kiderült: még a WC fala sem tűri W-t. Vagy keretet kell neki találnunk és úgy felszögelni a falra, vagy a retyót kell beidomítani, hogy viselkedjen rendesen, ha új lakó érkezik a terepre.
Délután voltam Charlie Runkle hasonmásánál (Dermot) a 4HOME-ban, mivel hamarosan újabb szórólapokat fogok tervezni. Ezúttal egy csodálatos seprűgép (!) és festékek lesznek a porondon, illetve pár hét mulva egy több oldalas brossúrát kell összehozni majd.
Ma szabadnap lévén megint elmentem filmet nézni. A Monsters vs Aliens került terítékre ezúttal. Teljesen jó, ötletes, humoros, forlmaldehides üveg 85%. Seth Rogen hangja B.O.B. szerepében zseniális, az elnök karaktere pedig mindent visz... Aki nem hallott volna róla még, az lesse meg a trailert:

A mai képen a Landmark látható éjszakai pompájában:


"I know the human being and fish can coexist peacefully" - George W. Bush

péntek, április 03, 2009

Napsütés, electric boogie

Tegnap nagyon jó idő volt. Szinte egyetlen felhő sem volt az égen, ami itt azért több, mint szokatlan. Csak estére mentem dolgozni, volt erős napsütés, így egyértelművé  vált aznapra, hogy mit fogok csinálni.
Felpakoltam a batyumat és nyomás ki a város szélére, a régi hídhoz. Az eredmények:




Jól esett az egy órás kis séta, és utólag jöttem csak rá, hogy itt az utolsó kép mennyire aktuális, ha úgy tetszik "életbevágó". Hazaérve ugynis gondoltam hasznossá teszem magam. Voltak a plafonról lelógó kábelek, amik Peti elmondása szerint csak felesleges tyúkbelek voltak, semmi hasznuk, és senki sem tudja mire való, le kell majd vágni. Uccu neki, Mekk Elek fogta is gyorsan a kiskést, és nekiálltam fűrészelni a kábelköteget. Mindet szépen le is szeleteltem, egy kivételével. A legvastagabb valószínűleg feszültség alatt volt, ugyanis a fenenagy igyekezetem közepette robbant egy jókorát, amit némi füst követett. Nekem semmi bajom nem esett, sehol nem ment ki a lakásban a biztosíték, csak az egyik kedvenc késem néz ki mostmár igen furcsán:

Mindezek után úgy döntöttem, hogy inkább hagyom én azt a kábelt, és visszadugdosom a lukba, ahonnan jön. Éjjel munka után még kimentünk Petivel fotózni kicsit a folyópartra, úgyhogy lesz majd mit kiposztolni a következő pár bejegyzésben.
Ma kaptam e-mailt az OTDK-tól, megjött a dolgozatom értékelése: 38/50 pont. Már csak azt kell valahogy elintézni, hogy lehessen online előadást tartani, állítólag volt már rá precedens...

"They are not people, they are hippies!" - Eric Cartman

csütörtök, április 02, 2009

The Spagetti Incident

A címtől nem kell megijedni, a híres (sokkal inkább hírhedt) spagettis incidenshez még csak távolról sem történ semmi hasonló :) Mivel ma est 8-tól voltam a moziban zárásig, ezért gondoltam ha már úgyis előttem az egész nap, összedobok valamit magamnak, és ezúttal nem félkész kaját. Rövid fejtörés után a spagetti mellett döntöttem, ugyanis még két hete vettem mindenféle alapanyagot hozzá, gondolván majd úgyis jól jön valamikor.
Neki is láttam, elő az öntetet, a darált marhát, az olajat, a sót, és végül a tésztát. Akkor ért meglepetés, amikor megnéztem, hogy a tészta mennyi idő alatt fől készre. Ez a tészta ugyanis kifejezetten tonhalas "spagetti" készítésére ideális... Na gondoltam, akkor sem fog kifogni rajtam a nyavalyás. Márpedig itt spagettievészet lesz! Összeraktam hát amit tudtam, a teljesség igénye nélkül, az eredmény a következő lett:


Rájöttem, hogy én tényleg szeretem az olasz kaját. Mondjuk a képen látható förmedvényre aligha mondaná egy olasz is, hogy ez valóban olasz étek, mindenesetre nekem jól esett hosszú idő után ilyesmiből nyögősre enni magam.
A moziban ma volt a Boat that Rocked premierje. A dolog érdekessége, hogy az egyik színész benne Boyle-i születésű (itt van kb. 10km-re a város). Itt volt hát az egész família, előre foglalt jegyekkel. A film maga elméletileg egész jó, ugyanaz a rendezője [Richard Curtis], mint az Igazából Szerelemnek, szóval mindenképp megejtem majd valamelyik nap.
Ma a moziban új célt tűztem ki magam elé. Le kell fotóznom Petert, az őrült gépészt. Hihetetlenül jó fotóalany lenne. Ma amikor lejött közénk, és az ajtófélfának támaszkodva, égnek álló hajjal és eszelős félvigyorral a száján szorongatta a csészéjét, világossá vált, hogy mit kell tennem.
Amíg Peterről nincs fotó, addig következzék ornitológiai képdokumentációm második számú példánya:

Varjak lámpán a messzi horizontra bambulnak
"Gay people got a right to be as miserable as everybody else" - Chris Rock, a melegek házassága mellett érvelve