Immár harmadszor írok úgymond utolsó bejegyzést ide a blogra. Kis összefoglaló következik hát.
Először is köszönetet szeretnék mondani:
Petinek, amiért elszállásolt, finomakat főzött és a leginkább amiért a barátom lett.
Verának, amiért segített munkát keresni, eltűrt a munkahelyen ennyi időn át, és segítőkész volt.
Tamáséknak, amiért mindig ugyanolyan szeretettel fogadtak.
Zotyáéknak, amiért mindig segítőkészek voltak.
Ezenkívül köszönet jár azoknak az otthoniaknak, akik mindeddig kitartottak mellettem, állandó kapcsolatban voltak, tartották bennem a lelket. Talán nem derült ki, de nagyon sokat jelentett, hogy tudhattam, hogy vannak emberi kapcsolatok, amik örökérvényűek, nem múlnak.
Ez alatt a néhány hónap alatt sokat tanultam. Sok mindent tapasztaltam munkával, emberekkel kapcsolatban, de a legtöbbet talán saját magamról tudtam meg.
Ma este már otthon vagyok. Alig várom! YEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
"Loius, I think this is a beginning of beautiful friendship" - Casablanca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése