csütörtök, május 28, 2009

Rita, Szabina, Dublin

Az utóbbi pár nap eseménydúsnak volt mondható. Múlt hétvégén megérkezett Rita, valamikori kedves csoporttársam, érte péntek éjjel mentünk Dublinba Zolival. Éjszakai suhanás, nagyon pazar:

Érdekes, hogy miután végeztünk egyetemi tanulmányainkkal, csak hébe-hóba futottunk össze, itt az íreknél pedig megint úgy, mint a régi szép időkben. Mindez persze eltörpül a tény mellett, hogy Szabinát, egykori gimnáziumi osztálytársamat évekig nem láttam, és most hála az olcsó repülőjegy áraknak, át tudott jönni Angliából meglátogatni pár napra.
Szabina gépe kedd délelőtt érkezett, a reggel 8-as dublini járat pedig pont időre odavitt. Rita kedves volt, elkísért utamon, illetve így hármasban tudtunk várost nézni.
Alapjában véve nem szeretem a túlzsúfolt nagyvárosokat, a pesti kosztól konkrétan rosszul vagyok, így talán megérthető, hogy eddigi utazásaim során még sosem néztem meg magát az ír fővárost, a reptérről mindig egyenesen Carrickbe jöttem. Dublin azonban valahogy más... Szabina teljesen odavolt, hogy milyen tisztaság van Londonhoz viszonyítva. Azt kell mondjam hogy tényleg olyan érzésem volt, mint valamikor Brüsszelben: rendben tartott város.
Az idővel nagy szerencsénk volt. Az időnkénti zuhékat leszámítva verőfényes napsütés volt egész nap. A reptéri buszról leszálltunk a főutcán, rögtön be az első Tourist Office-ba, térképekkel felszerelkeztünk és irány a város.

Szabina, Ritus, meg a tű. Ez a magasra nyúló oszlop, amit az egyszerűség kedvéért csak tűnek hívnak, a központot jelöli, elméletileg a város minden pontjából lehet látni, orientációs célokat szolgál. Nameg persze rohadt jól néz ki.
A parkok egyszerűen lenyűgözőek. Ilyen szép, rendezett, élénk zöld füvet ezelőtt csak Cambridge-ben láttam a Trinity College előtt, csak itt enyhén nagyobb kivitelben volt megcsodálható.
Az tetszett még nagyon Dublinban, hogy úton-útfélen az ember valami érdekességbe, nevezetességbe botlik. Egyszer W. B. Yeats szenátori háza, utána Oscar Wilde valamikori rezidenciája, pár perc séta után az államfői hivatal, újabb öt perc séta után az Abbey Theatre...
Csak a rend kedvéért: nyilvánvló, hogy csak a szép részét láttuk Dublinnak, és biztos vagyok benne, hogy vannak olyan részei is, amitől felfordulna a gyomrom, viszont az az érzésem, hogy oda vissza kell menni, mert sok mindent tartogat még számomra.

Dublinból este 8 után érkeztünk meg, beszélgetés Szabinával késő éjjelig, alvás, majd másnap irány a Forrest Park.
Az idő sajnos nem volt olyan kegyes, mint előző nap, de ez nem szegte kedvünk. Ezúttal ötösben mentünk, Shino, Adam, Szabina, Rita és én, képek hamarosan...
A mai napon meglátogatunk egy vízesést a közelben, utána burritos készítés, mindről be fogok számolni.
"But I, being poor, have only my dreams; I have spread my dreams under your feet; Tread softly because you tread on my dreams." - W. B. Yeats
"de minden kincsem csak az álmaim; álmaim terültek lábad elé; lépj lágyan; amin jársz: az álmaim." - Szabó Lőrinc fordítása

Nincsenek megjegyzések: