Nemrég megkaptam, hogy a blogban szinte csak a munkáról, a moziról meg filmekről írok, ráadásul azokról is keveset és ritkán. Visszaolvasva tényleg így van. Akkor most jöjjön kicsit más.
Ma hazafelé tartva elkapott az eső, az a jó kis zuhogó fajta. Először káromkodni kezdtem magamban, de aztán megéreztem a nyári záporok jellegzetes illatát, és eszembe jutott, hogy valójában mennyire szeretek nyáron elázni. Megszokott utamról letérve lebattyogtam a folyópartra és csak hagytam hogy hulljonak rám a cseppek és bőrig áztattam magam.
Illusztráció gyanánt itt egy kép még egy korábbi kiadós esőről:
"How many years before we pratice what we preach?
How many years before we truly clinch the peak?"
- The Cinematic Orchestra feat. Roots Manuva: All Things to All Men
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése