Csütörtökön este Tamással megnéztük a Faun Labirintusát. Mondhatom, minden hozzá fűzott reményt beváltott, teljesen egyedi narratívával és képi világgal rendelkezik, és olyan stílussal, ami a szívemhez nagyon közel áll. Késő éjjelre végeztünk a filmmel, fáradt is voltam, de utána még hosszú ideig a film járt a fejemben...
Másnap újult erővel indultam be a városba, látván, hogy süt a Nap, gondoltam itt a kiváló alkalom hogy néhány felvételt készítsek a Shannonról. Talán mondanom sem kell, de amint beértem a folyóhoz, leszakadt az ég. Gyorsan beszaladtam a híd lábánál lévő parkba, ott az egyik padnál kerestem menedéket a zápor elől. Ahogy odaértem Tamást láttam meg, gubbasztva az egyik ülőalkalmatosságon. Lecsüccsentem hát mellé, dumálgattunk, remélvén, hogy csak könnyű és rövid záporról van szó. De sajnos nem így lett. Egész délutánig kitartott a zuhé. Mivel kicsit átfáztunk, megittunk az Orsmannban egy teát, és mindenki ment a maga útjára. Ez azt jelentette, hogy Tamás ment dolgozni, én pedig betértem a könyveshez, ismét.
Most nem a fiatal srác volt bent, hanem a tulaj felesége, aki egy tündér. Így hát bátran kutattam a drágább könyvek közt, mert ha szépen kéri az ember, akkor ad kedvezményt is a néni. Így hát az "Arts" jelzésű polc felé vettem az irányt, és a szemem hirtelen egy érdekes címen akadt meg: Materializing Art History. Belelapoztam, és rádöbbentem, hogy ez a könyv nagyon jó támasz lesz majd az egyik esszémhez, amit szeptemberig kell megírnom Filmkritikai elméletek órára. Megnéztem az árát is, hááát. 15 euro, amit nagyon sajnáltam volna kiadni. Na nem azért, mert nem ér annyit a könyv, sőt. Elgondolkodtam tehát, hogy mi legyen: megvárjam-e, míg a srác lesz bent és vigyem-e el 2 euróért arcátlan módon, vagy kezdjek-e el alkudni a néninél, vagy rejtsem el a 2 eurós kupacba, ahonnan majd egyszercsak meglepetésszerűen megtlálom? Egyik megoldás sem fűlött a fogamhoz, mert: mivan ha közben valaki elviszi, mi van, ha a néni nem enged az árból, stb... Úgyhogy fogtam szépen egy rongyos Oscar Wilde könyvet (Dorian Gray) és a másik tetejére tettem, majd mondtam, hogy a 2 eurós polcról van. A kedves könyvesnéni meg se nézte, csak tette a zacskóba, és mondta, hogy 4 euro lesz... Mostmár lassan kezdtem szégyellni magam...
Miután megvolt az aznapi zsákmány, betértem a Havanába, megnézni hogy hogy állnak a munkálatok. Ott volt Paul és Sean, és mondták, hogy aznap kezdhetek is, úgyhogy 6ra mehetek előkészíteni a bárt az estére. Örültem neki, így heti 2 munkanap fix, amivel már bőven megtérül a szállás, a repjegy, az ittartózkodás. Ha egyszer az ég is úgy akarja, akkor még festeni is tudok, és akkor még zsebre is szépen megy majd pénz.
Hatkor meg is érkeztem, megismerkedtem az aktuális személyzettel (sajnos a tavalyiak közül már nincs senki ott) és nekiláttunk... Sean a benti pulthoz osztott be, amitől szinte rettegtem régebben. Hangos zene, nem lehet érteni amit kérnek az emberek, stb... Viszont kellemes csalódás volt számomra, mert nagyjából minden a legnagyobb rendben ment. Nem volt túl forgalmas, de azért volt elég vendég, hogy megtelljen a bár, így unatkozni sem volt időm, nagyon gyorsan eltellt az a néhány óra. Ma viszont előreláthatólag bolondok háza lesz... Ma van ugyanis Leitrim megye válogatottjának valami focimeccse, és ilyenkor garantáltan az egész népség leissza magát este. Szóval őrület, káosz, apokalipszis most...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése