Three days off

Szokás szerint, kezdem a munkával. A moziban mostanában alig van forgalom, május az év legsivárabb hónapja. Ennek a következménye, hogy a beosztásom lehetővé tesz egy héten három szabadnapot. Így volt ez ezen a héten, és a következő héten sem lesz másképp: kedd-szerda-csütörtök OFF. Ez nekem nem csak azért jó, mert három napig azt csinálok amit csak akarok, hanem mondjuk jut időm olyan dolgokra is, mint az olvasás vagy a grafikázás.

A nappali polcán Peti könyvei közt megtaláltam Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyvét... Több sem kellett, bontottam egy csomag csokiskekszet, készítettem egy bögre finom teát, és nekiláttam. Szégyen vagy nem, de én eddig még semmit sem olvastam a szerzőtől. Első blikkre igencsak érdekesnek találom az írását. Még eléggé az elején vagyok, de sajnos  fajsúlyosságánál fogva nem tudom olyan gyorsan emészteni, mint azt szerettem volna.

Charlie Runkle megbízásai kapcsán mindig tanulok valami újat az Illustratorban. Most épp egy 10 eurós vouchert kellett készítenem a bútorboltnak (aki €50 felett vásárol, és van nála ez a kártya, akkor €10 engedményt kap). Az volt az ötlet, hogy egy 10 eurós címletet kicsit megváltoztatok, amolyan viccként néhol átírom a szöveget 4HOME-ra, meg elrejtek benne kakukktojásokat, és mehet nyomtatásba. Aztán elgondolkodtam, hogy ez minden bizonnyal a kevésbé jó ötleteim közé sorolandó, hiszen az bankónyomtatásra és modifikálásra vonatkozó törvények eléggé szigorúak... Így hát jócskán megváltoztattam a tizes kinézetét, szemetszúró módon helyeztem el rajta a 4HOME logót, az alsó és felső részen pedig külön sávba többször feltüntettem, hogy "€10 VOUCHER". Így csak nem lesz belőle baj...

Szinte már minden kellék megérkezett a Nintendóhoz, úgyhogy Petivel el is kezdtük abálni. A tuti befutó természetesen a verekedős játék :) Nyomtattunk kombólistát, először gyakorlás, majd amint megérkezik a 2. kontroller, egymás ellen fogjuk tolni, háhááá!

Jövő héten lesz az X-Men: Origins bemutatója a moziban, és én pedig aznap szabad vagyok, tehát ott a helyem! A Boat that Rocked-ról úgy tűnik lassan lecsúszok, alighanem túltaktikáztam magam... Az volt a terv, hogy megvárom, míg kicsit lecsendesül a körülötte lévő nagy hajcihő, és ha majd csak pár ember vesz jegyet az előadásra, akkor én is beülök. Ilyen körmönfont trükkel gondoltam én kikerülni a tömött termet, amit semmiképpen sem lehet a szívem csücskének nevezni. Igenám, csak mostanra viszont senki nem akarja megnézni, egyedül miattam pedig nem fogják fel- és letekreni a filmet. Így hát legutóbb mikor Petivel felkerekedtünk, hogy megnézzük az egyébként igen jónak ígérkező filmet, muszáj volt a Marley & Me-re beülnünk, arra ugyanis váltott jegyet 1, azaz egy néző.

A vetítőteremben egyébként lassan kezd olvadni a jég. Tegnap és ma is voltam fent, viszont egyenlőre csak olyan vagyok, mint Kína az ENSZ-ben (megfigyelő). Kedden megyek ismét, Sean akkor fogja részletesen elmagyarázni, hogy mit meg hogy kell csinálni.

Az utóbbi időben látott filmek verdiktjei:

Marley & Me: 70% aranyos családi film...

Recount: 85% műfaján belül tökéletesen megállja a helyét.

What Just Happened: 69% értem én, értem, csak épp...

11:14: 68%

Csak illusztráció képpen, a nyilak a következő dolgokat ábrázolják a nappaliban, fentről lefelé haladó irányban:

1. Eva Mendes néz.
2. A Nintendo, avagy marad a gyerek ha játszik.
3. Lapító: ide tesszük be a posztereket, hogy felgöngyölített múltjukat örökre a feledés homályába taszítsuk.
4. Bögre, benne tea.

"Mindannyian elképzelhetetlennek tartjuk, hogy életünk nagy szerelme olyasvalami lehetne, ami könnyű, aminek nincs súlya; úgy érezzük, hogy e szerelemnek be kellett következnie; hogy életünk nélküle nem lenne a mi életünk." - A lét elviselhetetlen könnyűsége; Milan Kundera