Tegnap munka közben lehozott Monica egy levelet a Paramount Pictures Internationaltól, amit a mozi dolgozóinak címeztek, illetve a managernek. A helyzet az, hogy közeledik a Star Trek film premierje, a cég pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy nehogy véletlenül idő előtt kikerüljön egy kalózmásolat a netre. Ezért tehát tételesen leírták, hogy ők mit várnának el a mozi dolgozóitól, hogy a film szellemi tulajdona ne legyen kitéve semmiféle veszélnyek. A listában olyan pontok vannak, mint szúrópróba szerű táska átkutatás, videokamera és videokamerás telefon szenzor a moziterembe való installálása, az alkalmazottak nem lankadó figyelme a gyanús személyekre, és még sorolhatnám, hogy hány egyébként szerény véleményem szerint törvénybe ütköző dolgot várna el tőlünk a forgalmazó. Egyébként hihetetlen, hogy milyen paranoia van az egész kalózkodási veszély miatt. A filmtekercsek például a különösen fontos filmek esetében nem egyszerre érkeznek a moziba, hanem külön napokon, tehát megérkezik mondjuk hétfőn az utolsó tekercs az adott filmből, aztán másnap a második, és így tovább, míg az utolsó csomag a premier napján, vagy az azt megelőző nap kerül kézbesítésre. A levélben természetesen erre is kitérnek, hogy az átvett rollnikat mindenképp el kell zárni, lehetőleg számzáras páncélszekrénybe, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Továbbá: amint a film lekerül műsorról, az összes vele kapcsolatos marketinganyagot (tehát posztereket, kartonreklámokat, stb) a helyszínen meg kell semmisíteni... Vicces, mert Adam főleg a Star Trek plakátokat szereti mangeszolni, kaptunk belőle ugyanis egy egész szettet (mindegyik film béli kaszthoz külön plakát), ami esztétikai és eszmei tulajdonságainál fogva is értékkel bír. Ezen kívül a moziban ha fel van szerelve CCTV kamera, azt nem szabad a moziteremben elhelyezni, és ha mégis van, akkor hitelesítettni kell, hogy az fixen áll, és nem a vászon felé van fordítva.
Ami engem a leginkább szórakoztat, az Peter (őrült professzor kinézetű mozigépészünk) elszánt háborúja a helyi kalózok ellen. Peter magát szent inkvizítori pozícióba emelte, és személyes ügynek tekinti a gonosz kalózok idő előtti pokolra juttatását. Éppen ez okból kifolyólag igen érdekes reakciókat lehet belőle kiváltani már csak a téma említésével. Tegnap például megemlítettem neki, hogy legutóbb a bolhapiacon megint láttam árusokat, akik arcátlanul kínálták a sátáni másolatokat olcsó pénzért a népnek. Peter teáját szürcsölve egyik szemöldökét kissé megemelve rámnézett, és összeszorított fogakkal mondta, hogy "Actions have been taken...", azaz már intézkedett, és ez nem vicc. A piaci filmkofákra már legalább kétszer ráküldte a rendőröket, illetve azt is kiderítette, hogy a forrásuk állandóan címet változtat, ezért nagyon nehéz kézre keríteni, viszont abban már biztos, hogy valahol a közelben bújkál a gazember :)
Az utóbbi napok nagyon csendesek voltak a moziban. Ez okból kifolyólag alig kellett dolgoznom, viszont annál több mindent tudtam csinálni. Nyilvánvalóan több film is abszolválásra került, gyors értékelés következik:
17 Again: 63% Zack Efronnak muszáj táncolnia, nincs mese. A filmet a mellékszereplők poénjai mentik meg a katasztrofális kliséktől.
Milk: 80% Szeretem az életrajzi filmeket, Sean Penn pedig ismét nagyon nagy...
The Boat that Rocked: 77% Akik idősebbek nálam, és a 60-as, 70-es években voltak fiatalok, azoknak ez a film minden bizonnyal főnyeremény, velem kicsit célt tévesztett, ettől függetlenül teljesen jó.
Valkyrie: 72% Tom Cruise ellenére a film működik...
A filmek mellett még volt időm felmenni a vetítőbe is tanulni kicsit. Sean segítőkész, jól magyaráz, és valószínűleg nincs olyan szakmai kérdés, amit ne tudna megválaszolni. A moziban is vannak különböző formátumok, amik természetesen eltérőek az amerikai és az európai területeken, más szabványok működnek az IMAX mozikban, mások az fps ráták, a képarány, minden... A mai napon megmutatta, hogy hogyan kell egy teljes filmtekercset kisebb tekercsekbe visszaapplikálni... Legközelebb az összerakás jön.
Most pedig ünnepélyesen bejelentem, hogy a blog újabb rovattal bővül, melynek neve
Kulináris Gyilokpornó.
Ezentúl ha bármi hajmeresztőt eszek, azt ebbe a rovatba fogom beírni. Az első eset nem is inkább kinézete, vagy összetétele miatt kerül ebbe a kategóriába, sokkal inkább a neve miatt érdemelte ki a megtisztelő helyet. Félkész kaja, két szál sültkolbász krumplipürével. Mindez "BANGERS with Mash" néven fut. Ennyi erővel az is lehetne a neve, hogy "Lófasz pürével". Bon apetit!
A második jelenetben a "Mogyoróvajas Banános Döbbenet" (röviden MBD) nevű szereplővel ismerkedhetünk meg. Ezzel az összeállítással Hamburgban találkoztam, az ottani couchsurfing hostom mutatta, hogy ez az ő kedvenc reggelije. Miután kellőképpen meghökkentem, kipróbáltam, és valóban nem volt rossz. Viszont el kellett tellnie bizonyos időnek (vagy csak környezetváltozásnak kellett bekövetkeznie), hogy önerőből ilyet össze tudjak hozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése