
Mögöttem egy ősi sír látszik, előttem pedig egy jelzőkő. A köveken látszanak jég által kreált vájatok, magán hordja az évezredek nyomait.

Mult heten is vettem konyveket, tobbek kozt Philip K. Dick es Joseph Conrad muveket.
Egyik nap, mikor meg Jerrynel munkalkodtunk, hivast kaptam, amelyben John Dolan - a Landmark Hotel menedzsere - allast ajanlott. Ma voltam nala beszelgetesen, es mivel tudtam, hogy hetkoznapokon valoszinuleg valamilyen ketkezi munkat fogunk csinalni Ferivel, mondtam Dolannek, hogy csak hetvege johet szamitasba. meglepetesemre minden gond nelkul belement a dologba, hozott nekem papirokat, amiket jovo het pentekre kell kitoltve visszavinnem, akkor fogjuk a szerzodest is alairni. Idokozben Paullal is beszeltunk, aki mondta, hogy a Havana nyitasa elott meg mindenkeppen beszelni szeretne Ferivel meg velem (gyanus, hogy az is allassal kapcsolatos).
Ugyhogy most nagy dilemmaban vagyok... A hotelban biztos allas van, de csak 7,65€/oraert, plusz oda meg vennem kene fekete unneplonadragot es fenyes cipot (ami min. 100€ lenne ha nem talalok vmi jot a turkaloban). Masreszrol viszont Jerry tobbet fizet (Paulrol nem is beszelve), csak ott bizonytalan, hogy mikor es mennyi munka lenne.
Egyebkent a jovo hetre azt terveztunk, hogy ha nem lesz hetkoznapra munka, akkor korbejarjuk az orszag nevezetessegeit. Zolinak van egy jofajta turistaterkepe, amin be vannak jelolve a latnivalok, es rajottunk, hogy a kozelben nagyon sok minden van, amirol nem is tudtunk, es erdemes volna megnezni... Persze addid meg sokminden valtozhat.
Penteken vendegunk erkezett. Eszter jott hozzank, ejjel 11kor mentem ki ele a hidhoz. Talpraesett lany, egesz Galwaytol Carrickig stoppal jott. Szombaton delelott meg dolgoztunk kicsit Ferivel Gerry hazanal, delutanra pedig csatlakozott a csapathoz Rita, aki Dublinbol buszozott el ideaig.Egy jofajta vacsora es par ora duma utan bementunk a 'faluba'. Zoli, Feri, Rita, Eszter es en beultunk Liam (Paul es Gerry cimboraja, o ajanlott be minket a falfesto munkara) pubjaba. Talan mondanom sem kell, hogy az eleve adott jo hangulat tovabb fokozodott, koszonhetoen az elo ir zenenek, a Guinnesnek es a jo tarsasagnak. Kesobb meg Liam es Hughey (ejtsd hjui) is leult hozzank kozoskodni, tovabb emelve az est szinvonalat. Persze mindket ir ficko meltanyolta a magyar lanyok szepseget...A pubot elhagyva meg csaszkaltunk kicsit az utcan, majd hazajottunk es hajnali 4-kor mar alomra is szenderultunk.
Masnap kb. 10-ig aludtunk, majd reggeli utan Ferivel meg Eszterrel megmutattuk Ritunak a hires kutat, ahonnan mar oly sok apropenzt halasztunk mar ki. Miutan a csajok megdezsmaltak a bedobalt penzallomanyt, hazamentunk ebedelni, es kezdtunk keszulodni a delutani kirandulasra, ahova mar Bali is velunk tarrott. Boyle-ban eppen arts festival volt, aznap delutan ingyenes jazz koncerttel, ezzel hamar egyertelmuve valt, hogy hova fogunk menni. Hogy megsporoljunk a buszjegy arat, elhataroztuk, hogy stoppolni fogunk odaig, hiszen ugyis csak 10-15km tavolsag az egesz, es Irorszagban amugy sem problema a 'hitchhike'. Balzs es Eszter alkottak az 1. szamu csapatot; Feri, Rita meg en pedig a masodikat. Az 1. gruppit persze hamarabb felvette egy kocsi, allitolag fiu-lany parost szivesebben vesznek fel az ut szelerol. Innen adodott az otlet, hogy Feri bujjon el valahova, amig Rita es en megprobalunk kocsit fogni. Bejott a dolog, mert hamarosan meg is allt egy sotetkek 'taltos'.
Nemi kesessel ugyan, de odaertunk Boyle-ba, hala a hippi nonek, aki felvett minket az uton. Tourist info-ban valo koordinata-gyujtes utan elmentunk abba a pubba, ahol a koncert volt. Jot tett a fuleinmnek a jofajta ELO jazz, mar igazan hianyzott az ehhez hasonlo elmeny.Miutan vege lett a muzsikaszonak, elmentunk megcsodalni a Boyle Abbey-t, nagyon szep volt. A vicc az, hogy Irorszag tele van ilyen helyekkel. Az apatsag bejaratanal a jegyarusito not megkerdezruk, hogy merre kell menni a Forest Park fele (nagyjabol azt a celt szolgalja a kornyezo telepulesek szamara, mint a Central Park a New York-ban elok szamara), o utba is igazitott minket, mi pedig neki is vagtunk a 2 merfoldes utnak, gyalog... A seta egy iranyba tobb volt, mint 45 perc, igy vissza kellett fordulnunk nem sokkal a cel elott, hogy Rita elerje a buszt, ami Dublinba ment.
A gyaloglas termeszetesen nem volt rossz, lattam peldaul egy akkora allatot, hogy hogy eloszor azt hittem, hogy egy oriasira megnott lo. El is kialtottam magam, hogy 'nezzetek mar, mekkora lo'. A kovetkezo mondatom az volt, hogy 'jeee, ez nem is lo, hanem... Mi ez? Ilyen allat nincs is!' Ha letezne tehennek meg lonak keresztezese, akkor tuti ugy nezne ki, mint az a dog. Lehet, hogy titokban az ir farmokon genhibas klonokat tartanak a gazdak. A masik erdekes dolog volt, hogy csak ugy, az uton alltak nagyon szep boltivek, latszolag veletlenszeruen elhelyezve, amiknek celjat/eredetet sehogy sem tudtuk kifundalni. A retek kozott az uton maszkalva talaltunk olyan telket, ami villanypasztorral volt bekeritve. Ugy, mint ahogy az embert kiserti a villanykorte es az emberi szajureg paradoxona (aki ismeri, ugyis tudja, hogy itt mire gondolok), ugyanugy bennunket is furdalt a kivancsisag, hogy vajon lehet-e benne aram. Balazs volt a nap hose, o ugyanis elkezdte pockolni a huzalt, es megallapitotta, hogy ebben bizony nincs feszultseg. Mire ezt nyugtazva elfordultunk, mar hallottuk is az 'auuuoooo' morfemat, termeszetesen Bali nagyra nyitott szajabol. levontuk hat a tanulsagot, miszerint a villanypasztor pockolesre nem csap meg, ellenben ha megmarkolja az ember (mint ahogy azt draga cimborank tette), arra mar ut egy nagyot. Rogton megallapitottuk, hogy meg szerencse, hogy a vezetek nem fenyes, hiszen kedves munkaltatonk [Paul] minden bizonnyal szivesen fogdosna ossze, azt kialtozva, hogy 'Shiny!'. Egy szo, mint szaz, kalandos kis seta volt.
Miutan visszaertunk a varoskozpontba, felultunk a buszra, majd Carrickbe erve szomoru bucsut vettunk Ritatol.
Diohejban ennyi volt a hetvege...
Ma (csutortok) reggeltol estig dolgoztunk Jerrynel. Erdekes modon viszont annyira nem faradtunk el, mint az elozo napokon. Valoszinuleg azert, mert kulonbozo dolgokat festettunk kulonbozo szinekkel, es igy valtozatosabb volt a munka. Remelhetoleg holnapra, azaz pentekre vegleg be tudjuk fejezni a hazat.Megismerkedtem Jerry apjaval, aki ketszer is kijott a hazabol hogy megkerdezze nem kerek-e esetleg egy csesze teat. Mindezt olyan illedelmes modorral, hogy majdnem elszegyelltem magam. Masodszorra termeszetesen mar elfogadtam a teat, ami melle kaptam ket muffint is. Egy szo mint szaz, az idos bacsika nagyon szivelyes volt.
Ebedidore mikor hazajottunk, felkoszontottuk Zolit, mert elozo nap volt a szulinapja. Kapott tolunk szep konyvet, Aphrodisiac Foods - Eat Your Way to Ecstasy cimmel.Az ebedidorol jut eszembe: ha valaki esetleg arra gondolna, hogy kiprobalna a Tesco gazdasagos lasagne-t, annak most mondom, hogy NE TEGYE! Eddig mindig nagy szerencsem volt a felkesz kajakkal, szinte kivetel nelkul nagyon finom ebedeket dobtam/dobtunk ossze beloluk. Hiaba, harom het utan megtort a jeg...
Jerry hazanal tovabbra is tart a festomunka, valoszinuleg pentekig el fogunk ott pingalgatni. Egyre inkabb megneheziti a dolgunkat a rucskos falfelulet, de nemsokara kapunk fizetest, az feledtetni szokott minden munkaval kapcsolatos kenyelmetlenseget ;-)
Hetvegere beterveztunk egy kis kirandulast Boyle-ba. Van ott egy nagyon szep, valoszinuleg tobb szaz eves apatsag, amit Sligoba menet figyeltunk ki a buszrol. A latnivalok megcsodalasa utan piknikezest tervezunk az egyik parkba, remelhetoleg az ido nem fog nekunk keresztbetenni. A kiruccanasra velunk tart majd Balazs egyik ismerose, Eszter, es lehet, hogy Rita (csoporttarsam) is csatlakozik. Sajnos az itteni magyar kolonia tagjai valoszinuleg dolgozni fognak, igy keves az eselye, hogy ok is johetnek, de azert hatha....
Ezen a kepen mar tul vagyunk a disznomajon, azt hiszem latszik is az arckifejezesunkon, hogy igazan jol laktunk ;-)
Baconbe csavarva, fokhagymasan keszitette el nekunk Judit, sajtos krumplipurevel koritve. Mindenki jol belakott, aztan sokat beszelgettunk. Tisztara olyan volt, mint egy csaladi vasarnapi ebed...
Tegnap sajna elromlott a telefonom mechanikaja... Semmi komoly igazabol, mukodokepes allapotban van, csak annyi a hiba, hogy nem tudom visszacsukni. Aki tudja, hogy milyenek a 8910-es Nokiak, azok el tudjak kepzelni, hogy milyen lehet egy allandoan nyitott allapotban leledzo kis "csoppseggel" a zsebben maszkalni... Mint azt az elozo bejegyzesben is emlitettem, itt nem igazan divatosak az olyan telefonboltok, amikbol otthon szazaval teremnek minden honapban, igy megjavittatni se tudom majd nagyon, inkabb majd megvarom mig hazaerek... Otthon remelem meg tudjak csinalni. Igaz, hogy mar harom eve nyustolom szerencsetlent, de attol fuggetlenul meg nem kene kiakadnia a mechanikanak... Na mindegy, majdcsak kibirom valahogy.
Ma egyebkent a market square-en farmer's market nap van, ami azt jelenti, hogy kijonnek a farmerek meg a halaszok, es a piacon ugymond biotermekeket arulnak. Feri nagyon raallt a dologra, csak o ma eppen dolgozik (alkalmi melo, az alattunk epulo bart festegeti) ugyhogy valoszinuleg egyedul kell majd korbejarnom az egyebkent kismeretu piacteret.
Befejezeskeppen gondoltam megosztok nehany erdekes tenyt az itteni elettel kapcsolatban:
Nagyjabol ennyi, majd meg irok hozza a listahoz dolgokat!
PS: azta mindenit, most vettem csak eszre, hogy a listaszeru bekezdeseknel milyen buzis kis viragokat tesz oda a blog... na mind1, szoval nem en valasztottam ilyet.