kedd, július 25, 2006

Hetvege

Penteken vendegunk erkezett. Eszter jott hozzank, ejjel 11kor mentem ki ele a hidhoz. Talpraesett lany, egesz Galwaytol Carrickig stoppal jott. Szombaton delelott meg dolgoztunk kicsit Ferivel Gerry hazanal, delutanra pedig csatlakozott a csapathoz Rita, aki Dublinbol buszozott el ideaig.Egy jofajta vacsora es par ora duma utan bementunk a 'faluba'. Zoli, Feri, Rita, Eszter es en beultunk Liam (Paul es Gerry cimboraja, o ajanlott be minket a falfesto munkara) pubjaba. Talan mondanom sem kell, hogy az eleve adott jo hangulat tovabb fokozodott, koszonhetoen az elo ir zenenek, a Guinnesnek es a jo tarsasagnak. Kesobb meg Liam es Hughey (ejtsd hjui) is leult hozzank kozoskodni, tovabb emelve az est szinvonalat. Persze mindket ir ficko meltanyolta a magyar lanyok szepseget...A pubot elhagyva meg csaszkaltunk kicsit az utcan, majd hazajottunk es hajnali 4-kor mar alomra is szenderultunk.

Masnap kb. 10-ig aludtunk, majd reggeli utan Ferivel meg Eszterrel megmutattuk Ritunak a hires kutat, ahonnan mar oly sok apropenzt halasztunk mar ki. Miutan a csajok megdezsmaltak a bedobalt penzallomanyt, hazamentunk ebedelni, es kezdtunk keszulodni a delutani kirandulasra, ahova mar Bali is velunk tarrott. Boyle-ban eppen arts festival volt, aznap delutan ingyenes jazz koncerttel, ezzel hamar egyertelmuve valt, hogy hova fogunk menni. Hogy megsporoljunk a buszjegy arat, elhataroztuk, hogy stoppolni fogunk odaig, hiszen ugyis csak 10-15km tavolsag az egesz, es Irorszagban amugy sem problema a 'hitchhike'. Balzs es Eszter alkottak az 1. szamu csapatot; Feri, Rita meg en pedig a masodikat. Az 1. gruppit persze hamarabb felvette egy kocsi, allitolag fiu-lany parost szivesebben vesznek fel az ut szelerol. Innen adodott az otlet, hogy Feri bujjon el valahova, amig Rita es en megprobalunk kocsit fogni. Bejott a dolog, mert hamarosan meg is allt egy sotetkek 'taltos'.

Nemi kesessel ugyan, de odaertunk Boyle-ba, hala a hippi nonek, aki felvett minket az uton. Tourist info-ban valo koordinata-gyujtes utan elmentunk abba a pubba, ahol a koncert volt. Jot tett a fuleinmnek a jofajta ELO jazz, mar igazan hianyzott az ehhez hasonlo elmeny.Miutan vege lett a muzsikaszonak, elmentunk megcsodalni a Boyle Abbey-t, nagyon szep volt. A vicc az, hogy Irorszag tele van ilyen helyekkel. Az apatsag bejaratanal a jegyarusito not megkerdezruk, hogy merre kell menni a Forest Park fele (nagyjabol azt a celt szolgalja a kornyezo telepulesek szamara, mint a Central Park a New York-ban elok szamara), o utba is igazitott minket, mi pedig neki is vagtunk a 2 merfoldes utnak, gyalog... A seta egy iranyba tobb volt, mint 45 perc, igy vissza kellett fordulnunk nem sokkal a cel elott, hogy Rita elerje a buszt, ami Dublinba ment.

A gyaloglas termeszetesen nem volt rossz, lattam peldaul egy akkora allatot, hogy hogy eloszor azt hittem, hogy egy oriasira megnott lo. El is kialtottam magam, hogy 'nezzetek mar, mekkora lo'. A kovetkezo mondatom az volt, hogy 'jeee, ez nem is lo, hanem... Mi ez? Ilyen allat nincs is!' Ha letezne tehennek meg lonak keresztezese, akkor tuti ugy nezne ki, mint az a dog. Lehet, hogy titokban az ir farmokon genhibas klonokat tartanak a gazdak. A masik erdekes dolog volt, hogy csak ugy, az uton alltak nagyon szep boltivek, latszolag veletlenszeruen elhelyezve, amiknek celjat/eredetet sehogy sem tudtuk kifundalni. A retek kozott az uton maszkalva talaltunk olyan telket, ami villanypasztorral volt bekeritve. Ugy, mint ahogy az embert kiserti a villanykorte es az emberi szajureg paradoxona (aki ismeri, ugyis tudja, hogy itt mire gondolok), ugyanugy bennunket is furdalt a kivancsisag, hogy vajon lehet-e benne aram. Balazs volt a nap hose, o ugyanis elkezdte pockolni a huzalt, es megallapitotta, hogy ebben bizony nincs feszultseg. Mire ezt nyugtazva elfordultunk, mar hallottuk is az 'auuuoooo' morfemat, termeszetesen Bali nagyra nyitott szajabol. levontuk hat a tanulsagot, miszerint a villanypasztor pockolesre nem csap meg, ellenben ha megmarkolja az ember (mint ahogy azt draga cimborank tette), arra mar ut egy nagyot. Rogton megallapitottuk, hogy meg szerencse, hogy a vezetek nem fenyes, hiszen kedves munkaltatonk [Paul] minden bizonnyal szivesen fogdosna ossze, azt kialtozva, hogy 'Shiny!'. Egy szo, mint szaz, kalandos kis seta volt.

Miutan visszaertunk a varoskozpontba, felultunk a buszra, majd Carrickbe erve szomoru bucsut vettunk Ritatol.

Diohejban ennyi volt a hetvege...

2 megjegyzés:

kertesz_gabor írta...

Szia Szili!
Most jutottam oda, hogy elolvassam élménybeszámolóidat. Ugyanis eddig még nem sikerült internet közelbe kerülnöm. De most örülök, hogy hallok (pontosabban olvasok) felőled. Mi tegnap értünk haza Montenegróból, az idén is gyönyörű volt és szép időnk volt. Ha látnád milyen színem van... Token, sőt az összes afro-amerikai cserediák hófehérke hozzám képest, komolyan mondom megilyedek saját magamtól.:-)
Na mindegy a tengeri szín amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan le is kopik.
Na jó most megyek vacsizni, majd még figyelem szorgalmasan élmény beszámolódiat.
U.i.: Azt azért sajnálom, hogy nem láttalak miután olyan szép, egységes vörös színű lettél.:-)
Na szió!

Szilárd írta...

Hello Gaga, nekem Matyi jutott eszembe mikor leegtem...
"Raaaaak nepseg!"